Zechmeister Károly emlékszám I. 1910–2010 - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 30/2010 (Győr, 2010)
Szakál Gyula: A város és polgárai, Zechmeister Károly polgármester tevékenysége idején
A győri vizekre érkező al-dunai hajók és dereglyék, a Rába és a Duna-parton sorakozó raktárak, vagy aratás után a város utcáin óriási rakásokban álló gabona uralta a település arculatát és hangulatát. Telente nemritkán másfél száz hajó pihent a kikötőkben, amelynek egyharmada helyi polgárok tulajdonában volt. A folyópartokon és a mai Árpád és Bajcsy-Zsilinszky út mentén sorakozó raktárak négymillió mérő gabona tárolására voltak alkalmasak. Ennek a hatalmas mennyiségű árunak a fogadása és tovább szállítása legalább háromezer embernek, a lakosság 15 %-ának adott biztos és tisztes megélhetést. A fellendülés tovagyűrűző hatásai ennél szélesebbek voltak. A gazdagodó, nem ritkán hatalmas vagyonokat felhalmozó helyi kereskedők ugyanis a városban építkeztek. Az esetenként igen jelentős beruházások számos mesterembernek adtak munkát és biztosítottak ezzel családjuknak jövedelmet, akik viszont fogyasztásuk révén a kiskereskedők egyre gyarapodó üzleteinek biztosítottak vevőket. Mint már jeleztük, az építkezésekhez szükséges anyagi erőt a közvetítő gabonakereskedők biztosították. A Délvidék és az Alföld terményeit Bécs felé szállították, az ehhez szükséges utat egészen a 19. század közepéig a Duna természetes medre nyújtotta. Kedvező földrajzi helyzete révén Győr lett a találkozóhelye a magyar eladóknak és a nyugatról érkező vevőknek, akik egyre nagyobb tételben vásároltak búzát, rozsot, később árpát és kukoricát. Természetesen a Duna-parti városok így Moson, de különösképpen Komárom versengett Győrrel. Ez utóbbi sokáig igen kemény ellenfélnek bizonyult. A komáromi belváros nagysága és épületeinek tekintélyes volta arra enged következtetni, hogy jelentősége nagyobb volt. Az osztrák-magyar vasúttársaság azonban 1854 és 56 között Győrig építette ki a bécsi vasutat, ami által a város szerepe rendkívüli módon megnőtt. Mivel a mosoni Duna-ág eliszaposodásával az egyik vetélytárs kiesett, Győr maradt az egyetlen központ, ahonnét az uszályokkal és dereglyékkel igencsak lassan és körülményesen szállított gabonát vasúton lehetett Bécs, majd később Sopron-Ebenfurth, végül Sfitmbathely-Gra% felé szállítani. Ennek köszönhetően az 1850-es évektől kezdve a kereskedelmi fellendülés annyira látványos volt az idegenek szemében, hogy az ebben az időben keletkezett „kalmár város” elnevezés még napjainkban is él a városi polgárok tudatában. A bácskai és bánáti nagybirtokosok és hajósgazdák, valamint az osztrák molnárok, sőt a távolabbi vidékek gabonakereskedői egyre sűrűbben találkoztak Győrben. A máig híres Fellbach, Fembach birtokos dinaszüák szinte kizárólag Győrben értékesítették terményeiket. A tranzakciók lebonyolítását természetesen a helyi kereskedők végezték. Ebben a nyugodt békevilágban rengeteg tőke, szaktudás és tapasztalat halmozódott föl. A fővárosban is hírnévre szert tett Strasser és König, a Schreiber D. és fiai, valamint a Fleisch Samu vállalkozás Győrben kezdte meg üzleti tevékenységét. De itt alapozták meg a sikerüket és váltak tekintélyes városi polgárokká, lokálpatriótává a Fleischman család tagjai, amelynek egyik ága Svájc legnagyobb, de még európai viszonylatban is az együk legtekintélyesebbjei. A fellendülésnek ez a második szakasza azonban alig egy évtizedig tartott. Az 1860-as évek elején megépült Buda-'Vries fi vasút a főváros szerepét teljesen felértékelte. Az agrártérségek gabonáit így már csak Pest-Budáig kellett vízi úton szállítani, majd innét vasúton továbbították. Ez a változás alapjaiban rendítette meg a győri gabonakereskedelmet. Fénykorában közel 600 család foglalkozott városunkban gabonakereskedeA város és polgárai Zechmeister Károly polgármester tevékenysége idején 49
