Hegedűs Gyula: A Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola magalakulása és első évei (Győr, 2008)
11. A főiskola fejlődése 1980-ig
A FŐISKOLA FEJLŐDÉSE 1980-IG vezetői, hanem az intézeti és a főiskolai testületek a meghirdetett előre sorolásukra benyújtott pályázatok titkos szavazása során is elősegítette. El kell ismerni: a „nyomás alatt nő apálmdH mondás a főiskolán is találó volt. Az oktatók nagy nyomás, komoly terhelés közepette éltek és dolgoztak. Előrehaladásuk egyszerre függött tehetségüktől, munkabírásuktól, szorgalmuktól. Az oktatók tudományos felkészültségének növelését szolgálta az 1972-ben létesített Tudományos Kutatási- Fejlesztési Alap (TKFA). Ez a költségvetési forrás a tudományos kutatást volt hivatva szolgálni az egyetemeken és a főiskolákon. (A TKFA keretében 1974-ben 14 tanszék 22, 1977-ben már 21 osztály 40 témát művelt.) Egy másik lehetőség volt költségvetésen kívül, vállalati forrásból, a vállalati fejlesztési alapok terhére adott megbízás kutatásra-fejlesztésre. Ez kölcsönös kapcsolat kialakításával, szerződéses megbízás alapján indult, és nagyon jó lehetőséget nyújtott a gyakorlati életben felmerülő kutató-fejlesztő tevékenységet igénylő problémák megismeréséhez és megoldásához, az elméleti és a gyakorlati oktatás szakmai-tudományos hátterének megteremtéséhez és folyamatos fejlesztéséhez. A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium, valamint a Kohó- és Gépipari Minisztérium kutatási-fejlesztési célprogramjában kitűzött feladatok megoldására az állami vállalatokkal számtalan ilyen szerződéses megkötésére került sor. Ez a főiskola, valamint a kutató-oktató számára anyagi haszonnal is járt, mert a bevételből mindkét fél részesült. Ha a munka sikeres, jó minőségű volt, akkor növelte a főiskola iránti elismerést és elősegítette az oktatók tudományos fejlődését. A főiskola ezekkel a lehetőségekkel az első esztendőkben (1971—1972) alig tudott jobban élni, mint a felsőfokú technikumok. Az áttelepítés gondja zavarta az oktatókat, és kevés volt az olyan ismert, elismert oktató, akinek a felkészültsége az ilyen kutatások irányítására „garanciát” jelentett. A fejlődés ezen a területen nehéz volt**, de mégis megvalósult. A győri áttelepülést követően a szakmai tapasztalatokkal rendelkező elismert idősebb oktatók és a tehetséges, néhány éve végzett, az akkor legkorszerűbb elméleti ismeretekkel rendelkező fiatal oktatók közössége már képes volt a korszerű kutatási témák vállalására, jegyzetek írására. A fejlődést a főiskola ilyen forrásból eredő bevételeinek növekedése bizonyította. Néhány év múltán ez széles körben elterjedt, de „vad kinövések” is voltak, ezért bizottságot kellett szervezni a munkák vállalásának engedélyezésére, ellenőrzésére, a főiskola jó hírének védelme érdekében. A korszerű jegyzetek hiánya a hallgatók és az oktatás szempontjából egyaránt gond volt, az új jegyzetek megírása rendkívül lassan haladt előre annak ellenére, hogy a szerény szerzői díjon felül rendkívüli jutalmat is kaptak azok, akik a jegyzetet időre elkészítették és korlátozták azok részvételét a szerződéses munkákban, akik a jegyzetírással * Dr. Boros Zoltán: Idegen nyelvű szótár, Tankönyvkiadó, 1987. A TKFA keretében 1974-ben 14 tanszék 22, 1977-ben már 21 osztály 40 témát művelt. — 1974-ben a szerződéses megbízások száma 123 volt, kb. 10 000 000 Ft árbevétellel, 1977-ben 240 megbízás volt 25 000 000 Ft árbevétellel. (KTMF Évkönyv, 1978./83) 96
