Hegedűs Gyula: A Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola magalakulása és első évei (Győr, 2008)
5. A főiskola átminősítése és egyesítése
A FŐISKOLA ÁTMINŐSÍTÉSE ÉS EGYESÍTÉSE Ezzel közel egyidejűleg a kormány Gazdasági Bizottsága az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság javaslatára az országot sújtó embargó politika keretei között lehetséges távközlési fejlesztést is engedélyezett. Ezekhez a fejlesztésekhez valóban sürgős volt felsőfokú szakemberek nagyszámú képzése. Történelme során a XX. századig csak Széchenyi István és Baross Gábor időszakában vált a közlekedés ennyire közüggyé, mint a II. világháború után, Csanádi György idején. Először és legnagyobb mértékben Magyarország közelített a nyugat-európai közlekedés színvonalához, az 1970-es években maga mögött hagyva a többi kelet-európai szocialista ország közlekedését. ** 5.2. Döntés-előkészítés, helykijelölés Új, országos beiskolázású felsőoktatási intézmény létesítéséhez jogi szempontból a Minisztertanács javaslata alapján hozott törvény, illetőleg törvényerejű rendelet volt szükséges. Ez tartalmazta a tervezett képzési célt és a szervezetet, a képzés időtartamát, a működés helyszínét, az állami, valamint a helyhatósági ráfordítások maximális összegét, az egyedi kiemelt nagyberuházás kezdési és befejezési időpontját. A jogi jellegű feladatokat a Művelődésügyi Minisztérium, a beruházással kapcsolatos feladatokat a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium, a helyhatósági feladatokat a Győr-Sopron Megyei Tanács és Győr Megyei Jogú Város Tanácsa vállalták. Természetesen, mind a négy szerv között szoros együttműködésre, egymás kölcsönös segítésére volt szükség. A politikai és állami vezetői szinten egyeztetett megállapodásokat követően a már idézett (1012/1966. (VII. 12.), valamint a 3319/1966. Korm. sz. belső) határozatok szerint az építést 1970-ig meg kellett kezdeni. A főiskolai nagyberuházás felügyeletével és irányításával a létesítést messzemenően támogató Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumot, az intézmény általános felügyeletével a Művelődésügyi Minisztériumot bízták meg. Utóbbi elismert „ház-tervezője” a Középülettervező Vállalat (KÖZTI) volt, ezért a KPM konzultációs bizottság nevében az oktatási osztályvezetője és Mangel János tervezőmérnök már 1966-ban, az elsők között keresték velük a kapcsolatot.* A KPM Oktatási Osztálya — a minisztériumon belül lévő illetékes főosztályokon kívül — kapcsolatot vett fel az Országos Tervhivatal Munkaerőgazdálkodási Osztályával, a Budapesti Műszaki Egyetemen téma szerint illetékes karok vezetőivel, továbbá Győr- Sopron megye és Győr város politikai és közigazgatási vezetőivel, végül a Rába Vagon** A szocialista országokkal, valamint néhány piacgazdaságban működő állammal érvényes megállapodás lehetővé tette magyar szakemberek külföldi közlekedési-távközlési-postai felsőfokú képzését, - bizonyos viszonossági alapon. Magyarország közlekedése és távközlése a szocialista országokkal kötött egyezmények keretei között sikeresen kihasználta ezt a lehetőséget. Közülük a főiskola többet is meghívott oktatónak, lakást ígérve Győrben. Sajnos ezek a más országok szakmai szemléletét is ismerő szakemberek, oktatók a főiskolán töltött néhány év múltán jövőjük szempontjából többet ígérőnek találták, ha Győrből „továbbrepülnek” Budapestre, más intézményekhez, egyetemekhez. * Ez azért is célszerű volt, mert előzőleg a KÖZTI és a KPM részéről ugyancsak Mangel János és csoportja voltak a korábbi, a győri Püspökerdőbe elképzelt közlekedési egyetem tervezői is. 33
