Walleshausen Gyula: A magyaróvári agrárfelsőoktatás 175 éve (1818-1913) (Mosonmagyaróvár, 1993)
3. Az első akadémia a dualizmus korában (1874-1919)
ges igazgató volt. 55 éves korában, 1895 tavaszán benyújtotta nyugdíjazás iránti kérelmét,295 a minisztérium azonban maradásra bírta, hogy az ezredévi ünnepre kiadandó szakoktatási emlékkönyvet szerkessze. Balás nem térhetett ki e felkérés elől, a helyén maradt, és igazgatói teendőinek ellátása mellett összeállította és 1897 januárjában Czéh nyomdájába adta a ,,Magyarország mezőgazdasági szakoktatási intézményei 1896. Emlékkönyv az 1896-ki ezredév emlékének ünneplése alkalmából' ’ című kötetet. A ma is forgatott és sok fontos adatot rögzítő és megőrző könyv az akadémia, a 4 gazdasági tanintézet és a 11 földmívesiskola szervezetét, tantervét, gazdaságát ismerteti, felsorolja oktatói karát, a hallgatók létszámát stb. és függelékében néhány mondatban megemlékezik a megszűnt szakoktatási intézményekről.296 Biográfiai része tartalmazza mindazon tanárok, tanítók fontosabb életrajzi adatait, akik a szakoktatásban 1896-ig tevékenykedtek. Nagy szolgálatot tett az oktatástörténetnek a több mint 300 személy adatainak az összegyűjtésével és megőrzésével. Balás munkája mintául szolgált a későbbi szakoktatási évkönyveknek, és joggal tekinthetjük azok első kötetének.297 Balás óvári működésének utolsó bizonyítékát, az akadémia 1896/97. tanévi értesítőjét 1897 júliusában adta nyomdába, de ebben nem tesz említést arról, hogy január 1-jén már nyugdíjba vonult és átvette a Mezőgazdasági Múzeum vezetését. A miniszter ekkor Thallmayer Viktort bízta meg az igazgatói teendők ideiglenes ellátásával. A tanév már megkezdődött, amikor az új igazgató, K. Vörös Sándor 1897. november 21-én megkapta kinevezését, állását azonban külföldi tanulmányútja miatt csak 1898. március 1-jén foglalhatta el.298 Vörös ama kevesek közé tartozott, akik sem hallgatóként, sem tanársegédként nem fordultak meg Óváron. A keszthelyi tanintézet befejezése után 1870-ben Kolozsvárott kezdett tanítani, s közben végezte el az ottani egyetemet. 1875-ben lett igazgató. Szorosan összenőtt a várossal; tevékeny közéleti szerepet játszott Erdély kulturális életében. Mint elmondta, nehéz szívvel vált meg a várostól. Első igazgatói ténykedései közé az akadémia értesítőjének a bővítése tartozott avval a nyilvánvaló céllal, hogy az minél több érdemleges információt tartalmazzon az akadémia belső életéről. Az egyetemek elterjedt szokásához igazodva, közölte a tanévnyitó igazgatói beszédeket, amelyekre gondosan fölkészült. Az értesítő rögzítette továbbá a tanév fontosabb eseményeit, az akadémia illusztris hazai és külföldi látogatóit és felsorolta a külföldi tanulmány utakat. Ő is gyakran megfordult külföldön: az akadémia igazgatójaként képviselte a hazai szakoktatási intézményeket a nemzetközi szakoktatási tanácskozásokon.299 Ennek jelentősége különösen megnőtt 1900 óta, amikor megrendezték Párizsban az első mezőgazdasági szakoktatási kongresszust (Congrés International de l’Enseignement Agricole). E kapcsolatok több külföldi látogatót vonzottak, lényegében „feltették a koronát” arra a hírnévre, amelyet Óvár kutatási eredményei révén szerzett. A külföld ettől kezdve élénkebben érdeklődött a magyar szakoktatási intézmények iránt. Vörös külön füzetkét állított össze az egyik küldöttség, Anglia „élelmiszerkamrája”, Essex grófság mezőgazdasági szakembereinek 1902. május 19-i óvári látogatására.300 Vörös cizellált tanévnyitó beszédeiben a szakoktatás valamely részletkérdésével, vagy éppen a szakképzetlenséggel foglalkozott. Sajnálattal állapította meg 1905. október 9-én elhangzott tanévnyitó beszédében, hogy csak minden hetvenedik gazdacsalád gyermekének van szakképzettsége — s ez az oka annak, hogy „a nagybirtokos épp úgy, mint a közép- és kisbirtokos rosszul gazdálkodik”.301 „Kevés az igazi szakember. Nagyuraink, főpapjaink, világi egyéb uraink, mágnások és nem mágnások — tisztelet a kivételnek — nem értenek a gazdálkodáshoz.”302 A középbirtok „gazdálkodásával igen megférne mezőgazdasági ipar is, sőt, csakis ez teheti jövedelmezővé... az állattenyésztés mellett”. A kisbirtokosoknak az állattenyésztés a „fenntartó segítsége”. Mellette még a gyümölcs- és zöldségkertészetet és a baromfitenyésztést ajánlja, továbbá a „fonalnövények” termelését, mert „családi munkaereje ezekben tartósan értékesül”.303 Csüggedten szólt arról, hogy az akadémiai tantervek óraszáma majdnem megegyezik az 1850. évivel, csak a tananyag korszerűsödött. Ez igen szomorú, mert a két esztendő kevés, más főiskolákon a tanulmányi idő három év, sőt: a bécsi Hochschule éppen ebben az esztendőben növeli 4 esztendőre. Itt a doktori fokozatot is elnyerheti a végzett gazdász. Ez utóbbit „egy hazai lapunk gúny tárgyává teszi, hogy ezentúl majd a gazdasági napszámosok 86
