Walleshausen Gyula: A magyaróvári agrárfelsőoktatás 175 éve (1818-1913) (Mosonmagyaróvár, 1993)
3. Az első akadémia a dualizmus korában (1874-1919)
Könyvtárak A „nagy tanári kar” betűéhsége is nagy volt. Mindnyájan tudták, hogy szakterületén csak az mozoghat biztonsággal, aki lépést tart a szakirodalommal. Cserháti, mint könyvtáros, tudta, mi foglalkoztatja kollégáit, s az általa szerkesztett Mezőgazdasági Szemle is jelentős teret szentelt a hazai és a legfontosabb külföldi szakirodalom ismertetésének. Mindez tervszerű állománygyarapítást és a növekvő irodalmi áradathoz igazodó, évről évre emelkedő dotációt feltételezett, amiből még köttetni is kellett, időnként egy-egy új állványra is szükség volt. Ám a minisztériumban ezt nem méltányolták: a kilencvenes évek elején még csökkentették is a keretet közel 12%-kal.232 Az 1896/97. tanévben Thallmayer Győző vette át a könyvtárat, ám a dotációból ő is legfeljebb évi 200 kötet könyvet tudott beszerezni és kb. 85 folyóiratra előfizetni. A fejlesztési javaslatok, felterjesztések olykor szóról szóra megismétlődtek még több év távlatában is. Egy 1904-es felteijesztés így szól: „ elkerülhetetlen, hogy a jelenlegi, egy főintézet igényeit ki nem elégítő tanügyi felszerelés nemcsak a kibővített oktatás arányában, hanem az önálló tudományos kutatás kiterjesztése és fejlesztése céljából is szaporíttassék; hogy a könyvtár, nagyon is érezhető hiányainak kiegészítése után, tetemesen jobb dotációban részesüljön, amire azért van különösen szükség, mert az akadémia székhelyén nincs más nagy könyvtár — mint pl. a fővárosban —, amelyet a kutatásoknál igénybe venni lehessen”233. Az ifjúság könyvellátása jórészt a Kazinczy Kör könyvtárán nyugodott: a hallgatóságnak kb. kétharmada használta rendszeresen az állományt, amely a tagdíjakból és egyéb adományokból gyarapodott. Legfőbb célja ugyan az ifjúság általános és szépirodalmi műveltségének szélesítése volt, és ennek megfelelően állományának túlnyomó része szépirodalmi és az általános műveltséget fejlesztő témakört ölelt fel, de egyharmada a „szorosabb értelemben vett alap- és segédtárgyak körébe” tartozott és tanulmányi célt szolgált. Hetenként egy „könyvkiadási” és egy „könyvbevételi” órát tartott a főkönyvtámok, akinek a hatalma nagyobb volt, mint a tanári ,,könyvtámok”-é. A könyvtári órákon az általa kijelölt két-két bizottsági tag segédkezett a könyvek kikeresésénél és kikölcsönzésénél, s aki nem jelent meg közülük, 40 fillér (ez volt az „egységár”) bírságot fizetett mulasztásáért. Ugyanakkor egyedüli „jutalmuk” az volt, hogy a szekrényekben elhelyezett könyvekhez csak ők nyúlhattak. Az egylet tagjai egyszerre három művet kölcsönözhettek ki, a negyediket már külön kellett kérniük, és ezért már 40 fillért fizettek. Csak a karácsonyi és a húsvéti szünidő előtti héten vehettek ki négyet díjtalanul. A késedelmes kölcsönzők kötetenként hetente 40 fillér bírságot fizettek. A megrongált könyvet a tettes öt hét alatt köteles volt beköttetni. Ha elvesztette, pótolnia kellett az eredetivel, 5 héten túl — ha nem rendezte ebbéli tartozását — az eredeti mű kétszeres értékét tartozott megtéríteni. A folyóiratokat szabadon olvashatták a tagok, de aki megcsonkította (vagy elvitte) az olvasott lapot, két korona bírságot fizetett. A Kazinczy Kör 1906-ban beszüntette működését. Könyvtáráról ekkor katalógus készült, amely egyben átadási leltárul is szolgált. A 2316 kötetből kb. 350 volt a mezőgazdasági, közel ugyanennyi természettudományi tárgyú mű. A történelmi, filozófiai és általános jellegű könyvek száma kb. 430 volt, a többi szépirodalom.234 A Kazinczy Könyvtárat ettől kezdve a gazdasági egylet kezelte. Gyarapításának biztos bázisa a beiratkozáskor fizetendő ún. olvasótermi díjakból képződött, de gyarapodott ajándékokból, hagyatékokból is. Macskazene és gazdanevelés „Fényűzés, úriaskodás” kapott lábra a tanintézetekben. Ez ellen a minisztérium már 1876-ban fellépett és körlevélben utasította az igazgatókat, hogy az ifjúság elpuhulását akadályozzák meg, neveljék őket „kényelmet nem kereső” gazdákká.235 Óvár 150—200 hallgatója közt minden évben akadtak néhányan, akik valamiféle ,,rossz fát tettek a tűzre”, de másnap tettüket megbánva, megúszták kisebb-nagyobb fejmosással. Ha a vétkes ráadásul teljesen elhanyagolta a tanulmányait is, a csen-78
