Walleshausen Gyula: A magyaróvári agrárfelsőoktatás 175 éve (1818-1913) (Mosonmagyaróvár, 1993)
3. Az első akadémia a dualizmus korában (1874-1919)
Az egyesület vagyona — főleg adományokból — szépen gyarapodott, és így növekvő összeget fordíthattak a segélyezésre. 1875-ben az egyesület alaptőkéje 3474,16 frt volt és 215 frt segélyt osztott ki.75 Az 1883/84-es tanévben — mint azt Bartók Béla kötelességének tartja közzétenni folyóiratában — az egyesület bevétele 1041,57 frt volt, segélyezésre pedig már 660 frt jutott. A záróegyenleg tanév végén már 12 041 forint 81 krajcár aktívumot mutatott.76 A két azonos célú szakmai egylet: az 1871-ben alakult Academischer Excursionsverein, illetve a következő évben létrejött Magyar Kirándulási Egylet (1873-tól: Magyar Önképző és Szakkirándulási Egylet) párhuzamos működése megosztotta a diákságot; az elmúlt két évben a nagy kirándulás is elmaradt. Nehéz helyzet előtt állt a tanári kar: vajon felteijessze-e a két alapszabályt az igazgató? A belügyminiszteri visszautasítás kínosan érintené az akadémiát. A megoldást a két egyesület fúziója jelentené. Linhartnak jutott az a diplomáciai feladat, hogy a két egyesületből — illetve helyettük — egyet gyűljön. Az előzetes egyeztető tárgyalások után 1875. november 9-én megtarthatták az alakuló közgyűlést. Sporzon siet lapjában közzétenni, hogy „Linhardt György tanár úr kezdeményezése folytán... egy társas egylet alakult, melynek részint tudományosan képző, részint kedélyesen szórakoztató czélja van”. Az alapszabályt a hallei — hasonló célú egylet — szabályainak figyelembevételével dolgozták ki.77 Ám az ,,új” egylet négy pontban megfogalmazott célja közül a három döntő megegyezik a két egylet által eddig követettekkel: 1. tudományos estélyek (szakülések) tartása, „melyeken a tagok által szerkesztett értekezések olvastatnak fel, minek megtörténte után vitatkozás alá bocsáttatnak, vagy kérdések vettetnek fel eszmecsere felköltése céljából”, 2. pályakérdések kitűzése és jutalmazása, 3. tanulmányi kirándulások rendezése „nevezetesebb gazdaságok vagy iparvállalatok tanulmányozása végett”, végül 4. „mulatságos estélyek” rendezése. (Ez utóbbiból eddig a hallgatók alapszabály nélkül ugyan, de évente többet is rendeztek.) A tagdíj (a belépéskor fizetendő 50 krajcáron felül), évi 2 forint vollt.78 Az alakuló gyűlés a Gazdasági Egylet elnevezést választotta nyilván azért, mert ebben az időszakban szinte gomba módra szaporodtak a gazdák tömörülései, a gazdasági egyletek, amelyek legfontosabb célja az ismeretterjesztés volt. Linhartnak tehát sikerült a két egyesületet „közös nevezőre” hozni. Az esetleges nemzetiséginyelvi súrlódások elkerülése végett külön választott tisztikart — alelnököt, jegyzőt és 4 bizottsági tagot — a magyar, illetve a német ajkú hallgatóság. „Közös” csupán a pénztáros volt. Elnökké közkedvelt tanárukat, Unhart Györgyöt választották79 — eltérően a többi egyesülettől, amelyek mindegyike saját kebeléből választotta elnökét, és a tanári testület tagjai közül csupán védnököt kért fel — józan megfontolásból, hogy legyen szószólójuk, aki képviseli érdekeiket a tanári gyűléseken és egyéb fórumokon, ahova az ifjúság nem jutott el. A taglétszám az alakulás évében 116 fő volt; számuk évről évre emelkedett. Az egylet hetenként tartotta üléseit. Ezeken egy, esetleg két előadás hangzott el, majd valaki más témából vitaindító előadást tartott, a hangsúly ezeken volt. Majd vita következett, amiben részt vettek az oktatók is. 1875. november 25-én tartották az első magyar nyelvű szakülést. Ezen Lejtényi Károly a gazdasági egyletekről szólt. A másodikat a szarvasmarha láb- és körömfájásáról Fischer Károly tartotta. A harmadik előadás címe: „Az ember és a foldmívelés történetéről” volt, előadója pedig Bartók Béla. Az első három tanévben összesen 33 estélyt rendeztek, ebből 18-at magyarul, 15-öt németül. Felolvastak 18 magyar és 22 német értekezést és megvitattak 33 témát, ebből 22-t magyarul, 11-et németül.80 Az első pályadíjat, 10 aranyat Maurovics Fábiánnak a mesterséges takarmánynövényekről szóló pályaműve nyerte az 1877/78. tanévben. Teljes szövegét a kézírásos (kőnyomatos) évkönyv megörökítette.81 1878-ban az egyesület elnöke — ekkor már Cserháti Sándor — érdemesnek találta az előadások egy részének kinyomatását. A legjobb előadásokat 10—50 arannyal jutalmazták és önálló kiadványként, német—magyar nyelven megjelentették. A legtöbb előadás azonban a Gyakorlati Mezőgazdában, majd 1883-tól a Mezőgazdasági Szemlében látott napvilágot. Az egyesület első nyári,, nagy kirándulását’’ 1878-ban május 20—29-én rendezte. Az észleltekről 58
