Walleshausen Gyula: A magyaróvári agrárfelsőoktatás 175 éve (1818-1913) (Mosonmagyaróvár, 1993)

3. Az első akadémia a dualizmus korában (1874-1919)

sárolta. Tormay elkészítette a szervezeti szabályzatot, tantervet stb., amelyek összeállításánál figye­lembe vette az állatorvosi főiskola oktatóit és felszerelési adottságait, de a tudományegyetem és a mű­egyetem, valamint néhány kutatóintézet szakembereire is számított.61 A terv sok ellenzéssel találkozott és egy lépést sem haladt a megvalósulás felé, arra azonban al­kalmas volt, hogy ürügyként hátráltassa Óvár fejlesztését.62 Az első emlékirat A hatvanas években „a tanintézetek csaknem egymás rovására jöttek létre”, felszerelésükre nem volt elegendő pénz.63 Óvár akadémiai rangot kapott, de felszerelésének fejlesztése, az oktatási kö­rülmények javítása elmaradt. Az alárendeltek szelíd műfaja az emlékirat: nem követel, csak kér a felettesektől, a hatalomtól; javasol, felhívja a figyelmet a tarthatatlan helyzetre, amelynek a javításához az eszközökkel csupán a felsőbbség rendelkezik. Óvár történetének az első emlékirata az akadémiai szintre emelés után öt „türelmi év”-vel szüle­tett, amikor a hallgatás már összeegyeztethetetlen volt a tanári kar lelkiismeretével, Masch igazgató feje felett pedig összecsaptak a hullámok. Legnagyobb gondja a helyhiány volt: a két tanterem, a két tagozat mindkét évfolyama óráinak beosztása, illetve megtartása bűvészkedéssel ért fel. A felszerelés sem elégítette ki a korszerű felső szintű oktatás követelményeit, a költségvetés „paplana” nem fedte a szükségleteket. Az oktatási (fenntartási) dotáció — évi 4280 frt — 1874 óta 12 éven át nem emelkedett.64 Az „Emlékirat a magyar-óvári m. kir. Gazd. Akadémiának újjászervezése ügyében”65 megálla­pítja, hogy sem a szervezet, sem a felszerelés nem felel meg az agrár-felsőoktatás igényeinek, mert 1. a tanfolyam időtartama rövid; 2. elégtelenek a tantermek, laboratóriumi és gyűjteménytári helyisé­gek; 3. szűkösek a tancélokra engedélyezett segédeszközök és dotációk; 4. hiányoznak a különleges tárgyakra a „hivatott tanerők”; 5. emiatt egyes tanárok túl vannak terhelve heterogén tárgyakkal; 6. nem elegendő a segédszemélyzet (tanársegédek, asszisztensek); 7. a tanterv felépítése helytelen, a diszciplínák sorrendje nem megfelelő; 8. a tantárgyi gyakorlatokra kevés az idő és az alkalom, mert: 9. a tangazdaság — rendeltetésétől eltérve — „csak mint egyoldalú haszongazdaság szerepel”. Mi hát a teendő? A legfontosabb: a tanulmányi időt három évre kell növelni, ugyanakkor az elő­­gyakorlatot el kell törölni. A tantervben kapjon helyet a fizika (természettan) „alkalmazásban az ag­ronómiára”. A nemzetgazdaságtan eddig féléves tárgy volt, heti 2—3 órában. Kívánatos lenne na­gyobb terjedelemben oktatni. Az erdészettanra is érvényes ez, továbbá, adja elő rendes szaktanár a hozzá közel álló tárgyakkal (pl. matematika, fizika) együtt, a gyakorlatokat is ő vezesse. Az eddig „idő- és helyiséghiány miatt teljesen elhanyagolt terv-, gépészeti s építészeti rajz” oktatásának az út­­jából el kell hárítani az akadályokat. A vár épülete nem bővíthető, pedig új tantermekre, laboratóriumokra és gyűjteményi helyiségek­re nagy szükség van. Indokolt lenne egy új tanügyi épület emelése; itt néhány tanári lakást is el lehet­ne helyezni. Az új épület szükségességét már a bécsi kormányzat is elismerte (pedig akkor még nem volt két tagozat); 1867-ben elkészültek a tervrajzok és a költségvetés is. A felszerelés elégtelenségéről meggyőződhet minden szakértő, aki körülnéz a tanszékeken. Kívánatos a segédszemélyzet létszámát növelni, hogy minden laboratóriumhoz legalább egy ta­nársegéd (asszisztens) tartozzék. De csak olyan tanársegédeket szabadjon alkalmazni, akik az óvári akadémia jeles eredményű elvégzése után még valamely egyetemen továbbképezték magukat. Az Emlékirat helyteleníti, hogy a minisztérium haszongazdaságnak tekinti a tangazdaságot, mert e felfogás háttérbe szorítja a tanulmányi célt. A tanári kar kéri a minisztert: hasson oda, hogy az aka­démiai gazdaság , ,a tisztán fiscalis ösvényről letérve, ismét azon czélnak visszaadassék”, amire létre­hozták. A javasolt reformokat mielőbb végre kellene hajtani, és az akadémia felszerelését kiegészíteni. Ezt kívánja a közérdek, de elvárhatják a hallgatók is, „kiktől az állam oly magas tandíjat szed be, minők semmiféle más hazai állami tanintézetnél elő nem fordulnak”. Az Emlékiratot egy másik fel­56

Next

/
Oldalképek
Tartalom