Walleshausen Gyula: A magyaróvári agrárfelsőoktatás 175 éve (1818-1913) (Mosonmagyaróvár, 1993)
3. Az első akadémia a dualizmus korában (1874-1919)
szón« gazdaság... nemcsak egy rideg fiscalis felfogásnak korcs-szüleménye, hanem az magában véve elhibázott, s éppen annak a czélnak, amelyre rendelve van, ártalmas tákolmány. ”21 A gazdaság bevétele a minisztérium kasszáját gyarapította, hasznos befektetés volt tehát a gazdaság felszerelése korszerű eszközökkel, gépekkel — miközben az akadémia oktatási eszközeinek a korszerűsítése messze elmaradt a követelményektől. A szomszéddal való összehasonlításból kiderült, hogy nemcsak a bécsi főiskola oktatóinak fizetése múlta felül az óváriakét, hanem „gazdag berendezésű, hasoncélú állomásai reájuk bizonyára nyomasztólag hatnak”.22 Kutatások, kísérletek Ha elfogadjuk azt a tételt, miszerint az egyetemi szintet a kutatva oktatás jelzi, akkor megállapítható, hogy Óvár már korábban átlépte e küszöböt: alapításától kezdve teret kapott, Pabst alatt igénnyé, a hatvanas években az oktatáshoz szükségszerűen kapcsolódó tevékenységgé vált a kísérletezés. Ez az alkotó légkör vonzotta ide a már tapasztaltabb tanárokat; pontosabban: vissza, hiszen közülük a legtöbben Óváron végeztek. Sporzon Pál most a keszthelyi tanintézet igazgatói székéből, Deininger a debreceni tanintézetből, Linhart pedig Oroszországból (ahol Helene Pavlova hagyhercegnő tiszttartója volt) tért „haza” Óvárra23 és látott azonnal munkához. Az akadémia kezdeti éveiben csupán a növénytermesztési (művelési, honosítási és trágyázási) kísérletek száma már száz körül mozgott. Ezek közül a legeredményesebbek a korán érő, nagyobb terméshozamú kukoricafajták (pignoletto és cinquantino), továbbá több burgonyafajta és takarmánynövény termesztési kísérletei mutatkoztak.24 A szója európai elterjesztője Haberlandt Frigyes volt. A tőle kapott — Indiából származó — Cicer arictinum „Gram” nevű válfajával s fehér és vörös magú Soja hispidával végzett „nagyobb mérvű” termesztési kísérletet Deininger Imre 1876—1877-ben, hogy megállapítsa mezőgazdasági értékét a hazai adottságok között. Az ország különböző vidékeinek gazdái közvetlenül Óvártól, de a minisztérium közvetítésével is, vetőmagvakat kaptak, hogy összehasonlító adatokhoz jusson Deininger.25 A következő évben az április utolsó napjaiban vetett, október első napjaiban aratott szója Óváron egy holdon (0,57 hektáron) 16—21 hektoliter magot és 13—16 mázsa szalmát termett. „A hüvelyek száma egy tövön 61 és 128, a magszemek száma 93 és 247 közt ingadozott. A fehér válfaj valamivel kevesebbet adott, mint a barna. Mindkettő vegyelemzése és takarmányozási kísérletek foganatba vétettek. ”26 Ilyen környezetben, alkotó légkörben a legifjabb segédtanár, Cserháti (Hechtl) Sándor tehetsége is igen hamar kibontakozott. 1875 februárjától „ösztöndíjas segéd”-ként kisebb melléktárgyak (szőlő-, komló-, gyümölcs- és zöldségtermesztés, apró háziállatok tenyésztése) előadásait bízták rá. Közben fordította hallei mesterének, J. Kühn professzornak a könyvét, amely „A szarvasmarha okszerű táplálása tudományos és gyakorlati szempontból” 1876-ban látott napvilágot. Ebben az évben kapott megbízást a rovartan előadására is. Tanári lelkiismeretességgel látott feladata teljesítéséhez; figyelmét teljesen a növényvédelmi rovartanra fordította. Búvárkodása döbbentette rá arra, hogy mennyire feltáratlan a hazai bogárfauna, mily szegényes az irodalma, ezért kérte a minisztériumot, utasítsa a törvényhatóságokat, hogy küldjenek mintákat a területükön károsnak vélt rovarokról.27 Ezek meghatározásával (és természetesen, a rájuk adott véleményével) kezdte felhívni magára a figyelmet, nem csupán a gazdaközönségét, hanem a Herman Ottó képviselőét, a Magyar Nemzeti Múzeum állattára volt munkatársáét is, aki rossz néven vette ez irányú tevékenységét. Nemtetszésének azonban csak 1880-ban adott hangot a képviselőházban, miután összekülönbözött már Deiningerrel és Linharttal. Helytelenítette, hogy szaktanácsadással bízza meg a minisztérium a tanári kart, mert ezzel „elvonja őket az oktatástól”. E „házi szakemberek” félelemmel nyilatkoznak, mert előfordulhat, hogy más a véleményük, mint az illetékes minisztériumi osztálytanácsosnak. De miért is küldik Óvárra meghatározásra a rovarokat, amikor arra — szerinte — a MNM az illetékes? Cserháti kénytelen volt helyreigazítani az elismert tudós (aki egyébként ugyanebben a parlamenti beszédében kevesellette a kísérletügy költségvetését) állításait, rámutatva arra, hogy a múzeum szakértői nem ismerik megbízhatóan 51
