Walleshausen Gyula: A magyaróvári agrárfelsőoktatás 175 éve (1818-1913) (Mosonmagyaróvár, 1993)
3. Az első akadémia a dualizmus korában (1874-1919)
III. Az első akadémia a dualizmus korában (1874-1919) 1872-ben Bécsben, Óvár pótlására megalakult — egyetemi rangú főiskolaként — a Hochschule für Bodenkultur; az anyaintézet azonban, amely két kiváló professzort adott Bécsnek, megmaradt a meghatározatlan szintű „gazdasági felsőbb” tanintézetek egyikének. Végre, 1874-ben napirendjére tűzte a parlament a mezőgazdasági szakoktatás ügyét és úgy határozott, hogy Óvárt akadémiai rangra kell emelni és ide tömöríteni a legjobb tanerőket. 1. KÉT TANNYELV - KÉT TAGOZAT Bartal György miniszter augusztus 9-én kelt felterjesztése az óvári intézet akadémiai rangra emeléséről igen gyorsan, már augusztus 15-én megkapta az uralkodói jóváhagyást.1 Eszerint az akadémia célja: „megadni a tudományos alapot egy mezőgazdasági felsőbb szakképzésre” és egyúttal gyarapítani a már korábban megszerzett gyakorlati ismereteket; továbbá, gazdasági szaktanárokat képezni a tanintézetek számára és alkalmat adni „tanár-jelölteknek tanképességök” kipróbálására. Ugyanakkor az intézet arra is törekszik, hogy tanárai a maguk tudományterületét — amennyire oktatói elfoglaltságuk megengedi — „tudományos, valamint gyakorlati irányban” ápolják és előmozdítsák. Végül, szakvéleményével az akadémia a minisztérium rendelkezésére áll.2 Az első tanulmányi rend A felvétel feltétele: gimnáziumi érettségi vagy reáliskolai, esetleg más akadémiai, középfokú gazdasági tanintézeti végzettség. A megkívánt előképzettség hiányában felvételi vizsgát kell tennie mennyiségtanból, mértanból és természettanból a jelentkezőnek, vagy rendkívüli hallgatóként kérnie felvételét. A tandíj félévenként 40 frt. Szegénységi bizonyítvánnyal tandíjmentességért folyamodhat a hallgatóság 15%-a. 1874. október 12-én ünnepélyes keretek közt megnyílt az első akadémiai tanév. A megjelentek közt volt Batthyány József főispán, Simon Gyula alispán és Major Pál miniszteri tanácsos, Óvár egykori növendéke és örökös jótevője is, a sajtó azonban eléggé visszafogottan, csupán néhány soros hírként közölte a nagy eseményt.3 Mi lehetett az oka? Talán némi szégyenkezés: ne hallják meg a Lajtán túl, az Óvár testéből alig két éve kivált egyetemen (amit ők főiskolának neveztek), hogy az anyaintézet csak akadémiai rangra emelkedett? A rendkívüli (fakultatív) tárgyakat a „fekete táblán” hirdették meg. Ilyen volt pl. a Mezőgazdaság története (Rodiczky óvári éveiben) vagy Gonda Béla „gazd. kultúrmérnöki jelölt”-nek az 1875/76. tanév nyári félévében heti két órában meghirdetett Rétek és szántóföldek öntözése c. tantárgya, ami újdonságnak számított, mert „eddig sem nálunk, sem Németországban nem adatott elő”, sőt: erről még irodalom sincs, kivéve az előadó cikksorozatát a Földmívelési Érdekeinkben,4 Heti átlagban 22 elméleti és 10 gyakorlati óra volt.5 A félévek végén vizsgázni kellett. Aki megbukott, tárgyanként 8 frt-ért pótvizsgát tehetett. Ha ez sem sikerült, a tárgyat újból fel kellett vennie. A kitűnőket nehezen osztogatták a tanárok, de viszonylag kevés volt az elégtelen osztályzat is. 1880/81-ben a 205 hallgató összesen 3062 vizsgájából 421 volt a kitűnő, 1165 a jeles, 1037 a jó, 389 csak kielégítően sikerült, 50 vizsga pedig elégtelenre.6 A sikerrel végzett második évet végbizonyítvány (absolutorium) tanúsítja. Aki diplomát óhajt, három szakaszból álló, „egymásután néhány napi, vagy pedig félévi időközökkel” szigorlatot kell tennie.7 48
