Walleshausen Gyula: A magyaróvári agrárfelsőoktatás 175 éve (1818-1913) (Mosonmagyaróvár, 1993)
2. Gazdasági felsőbb tanintézet (1850-1874)
(mindössze 39 éves volt ekkor), a kémikus Ulbricht Richárdot és a gépész Fuchs Jánost (35—35 évesen), Kaltenegger Nándort és a magyarul is előadó kiváló botanikust, Kánitz Ágostont, akit később az MTA tagjai közé választott. 26 évesek voltak mindketten. A szintén németül és magyarul előadó Barkassy Kálmánt rk. tanárrá nevezték ki. Pályázat alapján négy ifjút: Cselkó Istvánt, Stollár Gyulát, Rodiczky Jenőt és Tuba Lajost segédtanárrá nevezte ki a minisztérium. A gazdaság intézője a tanulmányait éppen befejező Renner Gusztáv lett.88 A következő években — pályázattal89 — ismét több tehetséges fiatal segédtanár került Óvárra: Sissovics Károly, Schadl János, Csanády Gusztáv, Kosutány Tamás. A minisztérium merész „káderpolitikájával” kiválasztott tehetséges ifjú oktatók nevével hamarosan megismerkedtek a szakkörök is. Az intézet átvételekor sem a szervezet, sem a tanterv nem változott, de változatlan maradt a tantermek száma is. Ennek főleg a magyar hallgatók itták meg a levét: a mintegy 150—170főnyi hallgatóság kétharmada a magyar előadásokat hallgatta, a tantermeket és a laboratóriumokat pedig 30—40 főre tervezték. A gyakorlatok lebonyolítása ugyancsak nehézkes volt ilyen létszám mellett; olykor döcögött is az oktatás. Az intézet, hogy tanteremhez jusson, az eddigi két tanársegédi lakószobát szerette volna átalakítani, az erre a célra kért dotációt azonban 1871-ben törölték a költségvetésből.90 Kissé tovább növelte a zsúfoltságot — és a gondokat — az 1869-ben bevezetett előkészítő tanfolyam, amelynek célja „olyan ifjaknak, kik elégtelen előképzés mellett s gyakorlati mezőgazdasági ismeretek hiánya folytán a felsőbb intézetbe való fölvételre képesítve még nincsenek — alkalmat nyújtani a gazdasági intéző s egy tanár vezetése alatt az intézet gazdaságában a mezőgazdaság és marhatenyésztés terén kellő gyakorlati ismereteket szerezni, valamint a már szerzett mennyiségtani, természettani s mértani elméleti ismereteket kiegészíteni”. Legfeljebb tíz „tanoncot” vettek fel, s a félévek végén őket is vizsgáztatták.91 A német tannyelv fenntartása miatt támadások érték a minisztert. Táncsics Mihály a parlamentben Szlávy József minisztertől megkérdezte: mikor fogja a selmeci akadémián és az óvári tanintézetben „kizárólagos oktatási nyelvvé tenni” a magyart.92 Akadt, aki úgy vélte, hogy a magyar tanulók által fizetett tandíjakon a német tanárok szépen osztozkodnak, s a magyarok egy fabatkát sem látnak.93 Józan, elfogulatlan hangok is voltak. Ezek szerint kár lenne száműzni a német nyelvet és be kell fogadni a külföldi kiváló tanerőket is, ebből csak haszna származik a magyarságnak. Major Pál, Kossuth ügyvédbojtárja — 1848-ban Csányi hadbiztosa — is így vélekedett.94 A hazai mezőgazdasági kísérletügy születése A kutatva oktatás emelhet csak egy intézményt a legfelsőbb szintre, még akkor is, ha nem egyetem az elnevezése. Az intézet szellemi atyja, Wittmann kutató-kísérletező elme volt, újjászervezője, Pabst pedig súlyt helyezett a rendszeres kísérletekre: már az ötvenes években megteremtődött az az alkotó-kutató légkör, tudományos műhely, amely a kísérleti állomások hálózata kialakításához vezetett. Közülük az 1869-ben felállított Gazdasági eszköz- és gépkísérleti állomás a nemzetközi kronológiában is az előkelő második helyet foglalja el: csak Halle előzte meg két évvel.95 „Magyar-Óvár rónáin már a régebbi időkben tétettek kísérletek aratógépekkel. 1852-ben történt, mikor ezen a vidéken az összesereglett gazdaközönségnek a Hussey- és Garret-féle gépek feszült várakozás közben be lettek mutatva.”96 Valóban, Pabst kísérletei, majd vejével közösen berendezett kiállítása és gépgyára végül a tanintézet gép- és eszköztárának tudatos fejlesztése97 teremtették meg a szilárd bázist és erkölcsi alapot ahhoz, hogy Masch igazgató 1869. január 13-án javasolhassa főhatóságának az eszköz- és gépkísérleti állomás létesítését.98 Az utolsó lökést az 1868. évi bőséges termés adta, amely „az aratógépek alkalmazását nélkülözhetetlen szükségkép tüntette fel”.99 Ennek volt köszönhető a minisztérium „pártfogása mellett” a Moson megyei gazdasági egyesület által Óvárott, 1869. július 5—10. között rendezett nemzetközi aratógépverseny, amelynek szakszerű rendezése és lebonyolítása meggyőzhetett mindenkit arról, hogy Óvár a legalkalmasabb hely a mezőgazdasági gépek kísérletére és ezáltal fejlesztésére. A meghívásos verseny várakozáson felül sikerült: összesen 15 cég 38 aratógépe vett részt. 3 ma44
