Walleshausen Gyula: A magyaróvári agrárfelsőoktatás 175 éve (1818-1913) (Mosonmagyaróvár, 1993)
2. Gazdasági felsőbb tanintézet (1850-1874)
Liebig nézete már évek óta ismeretes volt honfitársai előtt, az 1861. november 28-án elmondott híres beszéde mégis szenvedélyes vitát váltott ki.64 Nálunk nem vert jelentősebb hullámokat Liebig beszéde. Az egyetlen érdekelt fél Óvár volt, Pabst pedig már 1859-ben kifejtette ellenvéleményét, miszerint a mezőgazdaságtan oktatása eredménytelen gyakorlati képzés, tangazdaság nélkül.65 Mégsem volt hiábavaló Liebig beszéde: a természettudományi alaptárgyak súlyának növeléséhez vezetett. Az óvári tanintézet 1862/63. évi tantervében egy új — fakultatív — tárgy szerepel programjával együtt: takarmánykémia. A heti egyórás diszciplínát Reitlechner professzor hirdette meg.66 A tanári testület ugyanekkor hozzálátott a tanterv felülvizsgálatához és új készítéséhez. Ebben — a tanári ülések jegyzőkönyvének tanúsága szerint — a minisztérium illetékes osztályfőnökeként Pabst is részt vett.67 A jegyzőkönyvekben két évig Masch neve mellett mindenütt az „igazgatóhelyettes” szerepel. Végre, az 1863. november 3-i ülés közli, hogy az uralkodó 1863. október 24-én kelt „legfelsőbb jóváhagyása” igazgatóvá nevezte ki. Az 1864/65. tanév az új tanterv szerint indult. Már első átolvasásakor is teltűnik didaktikusabb felépítése, de e strukturális változáson túl, a tantárgyi programok is sok újat tartalmaznak.68 Megszűnt a „főszakok” és a „segéd- és mellékszakok” (tárgyak) megkülönböztetése, kifejezve azt, hogy minden tárgy egyformán fontos. A gyakorlati foglalkozások heti óraszámát is rögzítik. A közeli gazdaságokba irányuló kisebb tanulmányutak rendjét hetenként közölte az igazgatóság. A hallgatóság összetétele és a tannyelv Az újjászervezett intézet 1850 őszén 42 hallgatóval indult, de a nyári félévre már 58-an iratkoztak be; a létszám 1853/54-ben már száz fölé ugrott. A hallgatóság 2/3-a jó alapokkal iratkozott be; közel lU-t már egyetemi (10,2%) vagy azzal egyenrangúnak számító politechnikai (14,6%) tanulmányai után jött Óvárra; a gimnázium hat (vagy több) osztályát 3 8,9 % végezte el. Egyedi elbírálás alapj án, a gimnázium 5 osztálya vagy a főreáliskola 2—3 évfolyamának elvégzése után 23,1%, ennél kisebb felkészültséggel a hallgatók 8,6%-a jutott be. Végül volt egy kategória — a hallgatók 4,6%-a —, amelynek előképzettsége megállapíthatatlan: „tisztek, szellemi foglalkozásúak, állami hivatalnokok stb.”69 A 37,5 milliós Osztrák—Magyar Monarchiának Óvár volt az egyetlen felsőfokú intézete. Nem csoda, hogy a Habsburg—Birodalom minden tartománya képviselve volt a hallgatóság körében. A statisztikák legtöbbször csupán a származási helyet rögzítik, de más szempontok szerinti statisztikák is napvilágot láttak. A magyarok arányát ezek alapján nehéz megállapítani. így pl. az első hivatalos statisztikai adatok szerint az első tanév második (nyári) félévét 29 német, 18 magyar, 8 szláv (?), 2 külföldi és 1 zsidó látogatta. Ami a vallásukat illet: 35 katolikus, 2 görögkeleti, 16 ág. h. evangélikus és 6 református, továbbá 1 zsidó volt — ugyancsak a hivatalos statisztika szerint.70 A későbbi statisztikákban sem könnyű az eligazodás: általában külön szerepel Magyarország és az ország testéből 1848 után „büntetésül” lehasított Erdély, a vajdaságnak nevezett déli országrész, a temesi bánság és Horvát-Szlavónia. A korabeli „manipulált” statisztikákban nem számított magyarnak pl. az újvidéki születésű Fülessy Kálmán (1853/54), sem a temesvári Oszlányi József (1854/55). Ugyanakkor az erdélyiek között voltak szászok, románok és más nemzetiségűek is. A Gazdasági Lapok minden évben közzétette az intézmény felvételi hirdetményét, majd a tanévnyitás után statisztikát közölt a felvettek megoszlásáról, amit az olvasóik élénk figyelemmel kísértek és ellenőriztek. így pl. az 1857/58. tanév első felének adatairól ,,Egy óvári ’' megállapította, hogy azokat tévesen közölte a lap: a 135 beiratkozott közül nem 28 a magyar, hanem „58 magyarországi, 6 erdélyi, 6 vajdasági” stb. hallgató vétetett fel. Vagyis 70 a magyarok száma.71 A csehországi németség Szudéta-vidéki „fővárosából”, Reichenbergből származó Hecke szerint az ötvenes évek második felében Magyarország és „tartományai” adták a hallgatók 54%-át. Csehország 17, Morvaország 7, Alsó-Ausztria 7, Szilézia 4, Galícia 4, egyéb osztrák tartományok 3%-kal voltak képviselve. A „külföldiek” aránya 4% volt.72 „Nem kell azon csodálkozni, hogy Óvárra tó-40
