Walleshausen Gyula: A magyaróvári agrárfelsőoktatás 175 éve (1818-1913) (Mosonmagyaróvár, 1993)
2. Gazdasági felsőbb tanintézet (1850-1874)
intézet első tanéve november 2-án kezdődött, s — talán éppen ezért — a második félév csak április 22-én indult.21 1852-ben a nyári félév kezdetét április 1-jére hozták előre, két hétre rövidítve a tavaszi szünetet.22 A következő tanévtől a téli félév október 1-jétől február végéig tartott, a nyári pedig március 15-től augusztus közepéig.23 Az első két tanév tapasztalatai alapján a tanulmányi rend némileg módosult. Megszűnt a keresztfélév, a nyári félévre csak kivételes esetben, egyéni elbírálással vettek fel új hallgatót. (A belépő pl. hallgatta a különleges növénytermesztést anélkül, hogy az általánost ismerte volna.) Néhány tárgy helyet cserélt, hogy logikusabb legyen a tanrend felépítése.24 Az 1860-as tanrendben egy új tantárgy is feltűnik: A környék mezőgazdasági viszonyai. Előadója, Hecke (majd Hitschmann és Reitmann) heti egy órában ismertette a táj mezőgazdasági termelési adottságait (éghajlatát, talaját, terményeit, népességét, gazdaságait stb.). E stúdiummal a ,,tájtermelés ” bevonult az oktatásba, és másfél évtizedig szerepelt a tantervben. Tankönyvét — amelyet az üzemtan oktatásához is használtak — az Óriáshegység zord vidékéről érkezett Hecke írta meg. A „hajdani óvári gazdáknak, emlékül” ajánlott die Landwirthschaft der Umgebung von Ungarisch-Altenburg und die landwirthschaftliche Lehranstalt daselbst stílusán érezhető, hogy a szerzőt megihlette a kisalföldi táj szépsége; 20 „levélben” írt könyve erről és az ott lakó nép iránti rokonszenvéről tanúskodik. írása ma is értékes forrásmű Óvár környéke mezőgazdasága és a tanintézet 1860-as állapotáról. Tangazdaság és gyakorlat A kezdeti években Pabstnak a legtöbb gondot a megfelelő tangazdaság hiánya okozta. Ő, aki a mezőgazdasági oktatás „őskorában” kezdte működését, amikor csak a téli félévben voltak elméleti előadások, a nyári félév teljesen a gyakorlaté volt, nehezen tudta elviselni, hogy 1856-ig csupán 65 kh 858 négyszögöl terjedelmű bérlethez jutott az intézet. Ez csak arra volt elegendő, hogy a kísérleti parcellák mellett a hallgatók begyakorolják a mezőgazdasági eszközök, gépek használatát. Pabst 1852-ben még a „szőlőskertjét is az ifjúság tapasztalatai hasznára engedte át”.25 A gyakorlati képzés — érthetően — hiányos volt kezdetben; gúnyolódó megjegyzések érték emiatt az intézetet és igazgatóját. Pedig Pabst ártatlan volt: 1850-ben belecsöppent abba a nagy történelmi átalakulásba, amikor a jobbágyi birtokokat elkülönítették a földesúritól. Albrecht nem adott több földet az intézetnek, de Pabst bízhatott abban, hogy az „elkülönözés” közben megfelelő méretű tangazdaságot kap az intézet. Arra nem számíthatott, hogy a rendezés évekig húzódik. Késleltette az ügyek menetét az is, hogy „a legfelsőbb határozvány” feloszlatta a föld- és bányaművelési minisztériumot, és ügyköreit 1853. május 16-én két minisztérium közt osztotta meg. A mezőgazdasági szakoktatásügy új gazdája a belügyi tárca lett.26 Végre, 1858-ban sikerült a kieszközölt 60 ezer forinton több lépcsőben a gyakorlati oktatás bázisát megteremtenie. Először 34 020 forintért a Markiadban hozzájutott egy eléggé kihasznált talajú gazdasághoz, a rajta álló major épületével. 1857-ben, amikor „a birtokok tagosítása volt szőnyegen, azon területet, mely jelenleg az intézeti gazdaságot képezi, alantas talajminőségénél fogva, s mert a ködnek és ragyának igen ki van téve, legelőül akarta meghagyni a birtokosok többsége; az intézet akkori jeles igazgatója, Pabst Vilmos »elfogadom én e területet az intézet részére — szólott közbe —, majd megkísértjük, nem lehet-e azon gazdálkodni!« így történt” — írja a szemtanú hitelességével Major Pál.26 A következő évben az eddigi főhercegi bérletet sikerült cserével a major mellé hozni. Végte, 297 kh 306 négyszögölnyi területen kialakult a tangazdaság, ahol már a tehenészetet is be lehetett rendezni. 1858 végén kedvező csere révén közvetlenül a várépület tőszomszédságában egy telekhez jutott az intézet. Itt tiszti lakást, istállókat, gépszínt és kukoricaszárítót építettek a következő évben.27 így végre, 1858-ra sikerült az intézet egészének működését minden követelményt kielégítően konszolidálnia. A jól felkészült, stabil tanári kar ekkor már jelen volt. A tangazdaságot eleinte Pabst vezette, 1861 után kiváló tanítványa, az 1857. október 1-jén professzorrá előlépett Hecke Vencel kapott megbízást. Az intéző az 1855-ben végzett Höller József lett 33
