Walleshausen Gyula: A magyaróvári agrárfelsőoktatás 175 éve (1818-1913) (Mosonmagyaróvár, 1993)
2. Gazdasági felsőbb tanintézet (1850-1874)
nak rendelkezésére áll. A magyaróvári gazdaság heti munkatervét rendszeresen közli az igazgatósággal. Lényegében a főhercegi birtok teljes terjedelmével, felszerelésével, berendezésével és melléküzemeivel a gyakorlati oktatás rendelkezésére áll.9 Az uradalom átenged továbbá az intézetnek „szabad megmunkálásra és használatra” 57 kh 948 négyszögöl földterületet. Ez majd részben kísérleti térül, részben gyakorlás céljára szolgál, hogy a hallgatók a földművelési eszközök használatát elsajátítsák. A főherceg mindezen jogoknak az uradalomra történő betáblázásához hozzájárult.10 Benépesül az intézet Thinnfeld miniszter és Albrecht főherceg megegyezése után, 1850. szeptember 27-én Pabst megkapta az igazgatói kinevezést,11 s most már az ő aláírásával jelentek meg a felvételi hirdetmények, amelyek közlik, hogy az intézet kapuja nyitva áll minden — a mezőgazdaság iránt érdeklődő — ifjú előtt, aki „felsőbb” gimnáziumi vagy reáliskolai végzettségét bizonyítja, legalább egy nyári félévet, de inkább egy teljeset mezőgazdasági gyakorlatban töltött és betöltötte a 17. életévét. (Ebből kiderül: még nem számoltak azzal, hogy Thun miniszter 1850-ben megszüntette a filozófiai tagozatot oly módon, hogy a gimnázium hat osztályát nyolcra növelte, és bevezette az érettségit. Hat évfolyamú főreáliskolák az osztrák tartományokban már voltak, nálunk csak 1850-ben indultak.) A kiskorúak szülői beleegyezéssel iratkozhattak csak be. Nekik is szükségük volt hatósági erkölcsi bizonyítványra és annak igazolására, hogy legalább egy nyári félévet, de inkább egy teljes esztendőt mezőgazdasági gyakorlaton töltöttek. Akinek hiányos volt az iskolai előképzettsége, alkalmasságát „felvételi” vizsgán döntötte el a tanári kar. Ám eltekintettek az előzetes mérlegeléstől, ha valaki hitelesen igazolta, hogy már hosszabb időt töltött el eredményesen, gazdatisztként. Ugyanakkor nem kívánták meg a gyakorlat igazolását azoktól, akik kameralisztikai vagy jogi tanulmányok befejezése után kérték felvételüket. A beiratkozáskor a hallgató kötelezte magát az intézet szabályainak a megtartására. A tanulmányi idő két esztendőre terjedt. Az első két félévre 40—40 forint volt a tandíj, a következő két félév már csak 30—30 forintba került. Az 1850-ben kibocsátott szabályzat szerint a téli félév októbert 15-től március 15-ig tart, a nyári pedig április 15-én kezdődik és szeptember 15-én végződik. A tanulmányok megkezdésére a nyári félévben is van lehetőség; a tantervet ennek figyelembevételével állították össze. E keresztféléves tanulmányi rendszer szükségszerű velejárója a félévenkénti vizsga. Szállásról és étkezésről a hallgatók többsége maga gondoskodott. A várban legfeljebb 25 hallgatót, elsősorban a hat főhercegi ösztöndíjast tudták elhelyezni, ők még évi 120 forintot is kaptak. A bécsi minisztérium hat szegény sorsú hallgatónak a tandíját egészen vagy részben elengedte.12 A szervezeti szabályzat szerint a tanintézet közvetlenül a minisztérium felügyelete alatt áll. Működését évente a minisztérium illetékes referense és a miniszter által felkért további két tagból álló bizottság ellenőrzi. A király 1850. október 31-én szentesítette a szabályzatot — szinte az utolsó pillanatban, hiszen a tanév kezdetét (csupán ebben az esztendőben) november 2-ára hirdették meg a lapok. Az ünnepi tanévnyitót november 5-én (más források szerint 6-án, illetve 7-én) tartották, 37 növendékkel. Megjelent Thinnfeld föld- és bányaművelési miniszter, Helfen közoktatási államtitkár, Kleyle Kari miniszteri tanácsos, Bischoff jószágkormányzó. Az ünnepi mise után a vár egyik tantermében volt az ünnepség — talán ugyanott, ahol 1818-ban az alapító ünnepség lezajlott. Most Thinnfeld miniszter szavai után a régi intézet kiváló tanára, Masch Antal szólt, majd az új igazgató, Pabst mondott beszédet. Az ünnepi megnyitót lakoma követte pohárköszöntőkkel, este pedig táncvigalom volt. A katonazene természetesen nem maradhatott el.13 Az ötvenes évek tanterve Az 1850-ben megjelent első szervezeti szabályzat csupán az elméleti diszciplínák tantervét és ezek heti óraszámát határozta meg, tanévekre bontás nélkül. A tantárgyak között olyanokat is találunk, amelyeket először adtak elő Óváron: nemzetgazdaság-29
