Walleshausen Gyula: A magyaróvári agrárfelsőoktatás 175 éve (1818-1913) (Mosonmagyaróvár, 1993)
7. Mezőgazdasági Akadémia (1954-1962)
Ionosén a vezetőket: egy esetleges tüntetésen vegyenek részt ők is, hogy visszatarthassák a diákságot valamiféle kilengéstől. E felszólításnak eleget téve állt diákjai közé, a menet élére Ebergényi Béla. (Ezt később — álnokul — vádként fordították ellene.)25 K. Papp József, a Marxizmus—leninizmus tanszék vezetője figyelmeztette a diákokat: „Fiúk, nem mentek ki, nem megyünk ki, mert tűzparancs van érvényben. ”26 Másnap reggel az előadásokra induló diákság kisebb-nagyobb csoportokban a vár épülete előtt tárgyalta az eseményeket, aztán lassan az utcára, a közeli pártbizottsági épület elé vonult, ahol már mások is gyülekeztek. „A Tanácsháza (ma Polgármesteri Hivatal), a Kossuth Lajos Gimnázium (ma 10. számú Általános Iskola) és a Pártbizottság (ma az egyetem menedzserképző [továbbképző] központja) határolta Deák Ferenc téren (mai név) a Szentháromság-szobor talapzatán Steinhardt László I. évfolyamos hallgató elszavalta a Talpra magyart. Ezt követően a Tanácsházáról leverték a vörös csillagot. Közben óvodások és általános iskolások vonultak a Fő úton, ezért nem lőttek az épületek padlásterén levő fegyverekből. Innét a tömeg a Járásbíróság és a Posta elé vonult, ahol az úttesten álló autóbusz tetejéről olvasta fel Musitz László Hl. évfolyamos hallgató a 12 pontot. Közben a Járásbíróság épületéből kiszabadították az ott levő foglyokat. Közülük egyet megvertek, mert a rendszer híveként többen ismerték. Itt kettévált a tömeg. Egyik része — közöttük az akadémisták — a Gyári úton haladtak a főkapu irányába, a másik csoport — közöttük a középiskolások — Moson irányába mentek. A Gyári úton haladók, kb. az út közepén levő rendőrőrs előtt megálltak és ott a rendőrök, valamint katonatisztek jelvényeit szedték le. A tömeg a Timföldgyár (magas kapu) előtt állt meg. Kérték, hogy a munkások csatlakozzanak a felvonulókhoz. Ezt tárgyalás után az igazgató azok részére engedélyezte, akik létfontosságú feladatokat nem láttak el, tekintettel arra, hogy a gyár kohói folyamatos üzeműek, ezért az ott dolgozók a munkahelyet nem hagyhatták el.”27 ,,... Valemennyi idő múlva a tömeg jobb kéz felé elindult és úgy értünk a határőrséghez. A határőrségnél két géppuskát láttam beásva. Én előzőleg már katona voltam, a beásott géppuskák láttán a lőirányból igyekeztem társaimmal együtt balra kihúzódni, ami sikerült is. így ... a fegyverek előtt felsorakozott tömeg bal szárnyán álltam. Előttem volt egy magas, micisapkás, hosszú bőrkabátos férfi. ... Talán négy lépésre, fél karral előre egy... százados... odaállt a fa mellé, az előbb említett hosszú bőrkabátos és micisapkás férfi melléje állt, beszélgettek. ” A tüntetők csak azt kérték-követelték, hogy távolítsák el az irritáló, idegen hatalmat jelképező vörös csillagot. Dudás István százados, a parancsnok, bizonyára megkönnyebbülten vette tudomásul a kívánságot és mosolyogva válaszolt: ,,Semmi akadálya... kerítünk egy létrát és levesszük!” — és meg is indult lassan lépegetve-beszélgetve a bőrkabátos, micisapkás ismeretlennel a kapu felé.28 Takács István (I. éves) ekkor a félkaréjban felállt tömeg közepe táján helyezkedett el. Arra figyelt fel, hogy ,,bal oldalról, azaz a jelenlegi építésvezetés irányából, tehát északnyugatról jött egy parolijától megszabadított, csillagját levett katonatiszt. Azt monta: »Fiúk, vigyázzatok, mert lőni fognak!« ... közben állt a tömeg és énekelt... ”29 Ebben a percben történhetett, hogy Kováts István közelében Dudás százados ,,a jobb oldalán hordott pisztolytáskát kigombolta. A szemem előtt. Ekkor én már semerre nem néztem, csak a századost figyeltem. A százados kigombolta a pisztolytáskát, felhajtotta a fedelet, megfogta a pisztolyt markolatra. Szép nyugodtan, néhány másodpercig fogta, nyugodtan fölemelte és a levegőbe lőtt. Ezt a lövést nem lehetett elkülöníteni aztán jóformán a rá következő sortűztől. ” Az ének — a Szózat, a Kossuth-nóta — halálhörgésbe fúlt. Nagy Árpád Hl. éves gazdászt a Marseillaise-zel az ajkán érte a halálos lövés. ,,Utána — néhány másodpercig, vagy meddig tartott ez a sortűz, nem tudom —jöttek a kézigránát-dobálások. Majd azok, akik hátrább álltak, felugráltak, és elindultak abba az irányba futva, ahonnan jöttünk. Erre egy térdmagasságban megnyitott sortűz következett. Innen volt az, amit aztán a kórházban lehetett látni, az a töméntelen ember, akiknek a lába, térde volt teljesen szétlőve. Ilyen volt egy elsőéves gazdász, Varga Erzsi, akinek... hadnagy volt a bátyja. Ő a szemem láttára halt meg a kórházban, a műtőben a földön, a kövezeten. Amikor már a második sortűznek vége volt, akkor megindultunk mi is, akik elöl álltunk. Akkor egy kollégám szólt nekem: »Pisti, ne hagyj itt!« Földim volt, Béres László. Ha jól emlékszem, 50-valahány kézigránát-szilánkot szedtek ki belőle ké193
