Walleshausen Gyula: A magyaróvári agrárfelsőoktatás 175 éve (1818-1913) (Mosonmagyaróvár, 1993)
6. A Magyar Agrártudományi Egyetem Mosonmagyaróvári Osztálya (1945-1949)
Az ifjúsági egyesület Az 1945/46-os tanévben éledt újjá az ifjúság gazdasági egyesülete. Lőrincz József IV. éves hallgató, elnök elsősorban az egyesületi élet előfeltételeinek megteremtésén fáradozott. 1946—47-ben a Vizler Ernő elnökletével működő egyesület már szép eredményeket könyvelhetett el. Rendbe hozták az ifjúsági olvasótermet, katalogizálták a megmaradt ifjúsági könyvtári állományt Vágvölgyi Ottó ifjúsági könyvtáros vezetésével. Megindultak a szakülések. Különös figyelmet érdemelt az 1947. május 9-én a gazdatitkári intézményről és az agrárértelmiség helyzetéről szóló előadás, amelyet az agrárértelmiség érdekében sok nehéz harcot és megpróbáltatást kiállt Faber György, a Mezőgazdasági Szakemberek Országos Szövetsége igazgatója tartott.40 (A szervezet akkoriban megalakult ifjúsági tagozatához az óvári hallgatóság csatlakozott.) A nemzetközi kapcsolatok felélesztése is megindult. Először a „leányfőiskola”, a bécsi Hochschule für Bodenkultur diákegyesületének elnöke, Rudolf Wicha jelentkezett. Nem rajta és partnerén, Gacs Lajoson múlt, hogy a tervezett együttműködés füstbe ment.402 E tanévben a pénztáros Megyeri Istvánnak és a vigalmi elnöknek, Burián Gyulának is akadt már tennivalója műsoros és vidám estek rendezésével. Kiemelkedett ezek sorából az öreg gazdászok tiszteletére rendezett „valétaest”.41 Az egyesület tanárvédnöke 1945-től az 1946/47. tanév végéig Dudits Dénes volt. Utódjául Szabó Albert egyet. ny. rk. tanárt választották meg. Tisztségét 1948. május 24-ig viselte. Az ifjúság többsége részt vett a Népi Gazdaságtudományi Intézetnek a falu felemelkedését sokoldalúan szolgáló tevékenységében. Erről Gacs Lajos ifjúsági elnök számolt be az agrárifjúság 1948. márciusi nagygyűlésén. Gacs Lajos a MEFESZ (e betűszó ekkor még a Magyar Egyetemi és Főiskolai Egyesületek Szövetségét jelentette) központi bizottsága agráregyetemi ifjúsági összekötő tagja is volt. E minőségben szólt a gazdajegyzői intézményről, amelytől az agrárértelmiség elhelyezkedést remélt. Kollegiális és szociális gondolkodását bizonyította az a kijelentése, miszerint „ajánlatosnak tartaná, hogy először a régi oki. gazdák” kapják meg az állásokat, és csak azután az új oklevelesek.42 Gacs szavait az ifjúság jó szándékú — igen naiv — figyelmeztetésének lehetett felfogni. A hatalom csúcsán állókat nem indította meg ez, nem oszlatta el az agrárértelmiséggel szembeni bizalmatlanságukat, ami lépten-nyomon megnyilvánult: egymás után alapították a gyorstalpalókat. A humánus szempontokkal indokolt jogszabályok (pl. akik „önhibájukon kívül” nem végezhettek egyetemet; vagy „a magyar és paraszt öntudatának elmélyítése” végett stb.),43 és sokan jóhiszeműen el is fogadták átmeneti létjogosultságát a minimális szaktudás rövidített tanidejű — és főleg díjtalan — megszerzésének. E gyorstalpalók — 6 elemi végzettséggel — öt hónaptól két évig terjedő tanulmányi idő alatt ígértek egyetemi diplomát vagy azzal egyenlő elbírálást bizonyos állások betöltéséhez. A társadalmi igazságszolgáltató szándék itt már hitelét vesztette; nem a tényleges tudás megszerzésén volt a hangsúly, hanem a „régi” értelmiség, a diplomások kitaszításán, tönkretételén és ugyanakkor az egyetemi ifjúság megpuhításán, megfélemlítésén. Mert vajon mi másnak minősíthető, hogy a képzett szakemberek helyett minden felkészültség nélküliekkel töltöttek be szaktudást igénylő állásokat pl. a fővárosnál, és másutt is?44 Hatalmas szellemi tőke pusztult-kopott ezekben az esztendőkben, de legalább ugyanennyi félrevezetett, jó szándékú parasztember vergődött hiányos képzettségével olyan beosztásokban, ahol a jól képzett gazdász is nehezen boldogult volna. De gyakran tragédiába torkollott azoknak a sorsa is, akiket — most már szakképzett vezetőként — fordított szembe „kulákká” kikiáltott szomszédaival, korábbi játszótársaival, pajtásaival a hatalom. Az agrárszakemberek helyzete egyre romlott, s ez — a történelmi tapasztalatok szerint — kedvezőtlenül hatott az agráregyetemi ifjúságra is. A földreform 1256 volt gazdatisztet ugyan földhöz juttatott (14 548 holdat, vagyis átlag 11,6-ot), de a többség állás nélkül nyomorgott, vagy alkalmi munkákból tengődött. S. Szabó Ferenc államtitkárt — egyben a Mezőgazdasági Szakemberek Országos Szövetségének elnökét — is foglalkoztatták e gondok, mégis igyekezett lelket önteni az értelmiségbe, főleg az ifjúságba. A szövetség VII. igazgatóválasztmányi ülésén 1947 decemberében elmondta, hogy ő védi a 183
