Walleshausen Gyula: A magyaróvári agrárfelsőoktatás 175 éve (1818-1913) (Mosonmagyaróvár, 1993)
4. Az akadémia a trianoni békeszerződés után (1920-1942)
a kolozsvári — visszatérésekor, 1940-ben, mivel azt időközben a román uralom egyetemi fakultássá emelte. Sokan csak most döbbentek rá, hogy milyen súlyos mulasztást követtek el azok a körök, akik önző érdekből, hatalmi helyzetükkel visszaélve gátolták meg az akadémiák — de főleg az 1818-ban alapított és az elismerten legkiválóbb óvári — főiskolai rangra emelését. A felháborodás csak nőtt, amikor 1940-ben — akadémiává visszaminősítve — Kolozsvárt megindult az oktatás. Igazgatóvá Óvárról Bíró Gyulát nevezték, a tanévnyitó ünnepi beszédet pedig Groffits mondta.292 E fonák helyzetben teljesen érthető, hogy beszédének hangsúlyát az akadémiák rangjának emelésére helyezte. Hazatérése után beszámolt a megnyitóról és arról is, hogy sikerült az OMGE támogatását is megnyernie ügyüknek. Világhy Károly javaslatára újabb memorandumot nyújtottak be a miniszterhez a gazdasági akadémiák főiskolává szervezése ügyében. A főiskola élén rektor álljon, akit maguk közül választanak a tanárok. A főiskola javaslata alapján nevezzék ki a rendes tanárokat. Adományozhassanak doktori fokozatot, mint a külföldi — egyetemi rangú — főiskolák. Most — méltányosságból — legalább a kolozsvári akadémia kapja meg a főiskolai rangot. (Ez a mondat egyben rávilágít az óvári oktatói testület kollegialitására, de arra is, hogy biztosan érezte: nem kerülhet megalázó helyzetbe, hiszen a főiskolai rang elismerten legszilárdabb várományosa.)293 Az emlékiratot a többi akadémia is magáévé tette és bizonyos módosítások és bővítések után, 1941 májusában a miniszter elé terjesztette. Ekkoriban már forró volt a hangulat s az eddig az FM-et támogató lapok is gunyorosan megjegyezték, hogy „ha az FM gyenge, mondjon le az akadémiákról, adja át a kultusznak”, mint az erdészeti és az állatorvosi szakoktatást, mert akkor „lesz doktorátus, ösztöndíj stb.”, de akkor adja át a mezőgazdasági kísérletügyet is! „Két minisztérium versengése miatt nem sorvadhat el a mezőgazdasági felsőoktatás.”294 Végre, 1941 novemberében Bánffy Dániel földművelésügyi miniszter bejelentette, hogy az akadémiák tanulmányi idejét 4 évre emelik. Elismerte, hogy ezért sokat tett Groffits Gábor, valamint Herkély Tibor és Devich László miniszterei tanácsos, továbbá Csiki László gazdasági akadémiai tanár.295 1941. december 8-án meg is érkezett az akadémiára az FM 209 500/1941. X. számú leirat, amely az első biztos jele volt annak, hogy tettek is követik a miniszter szavait. Groffits azonnal rendkívüli tanári kari ülést hívott össze és örömmel közölte: a minisztérium „pályázatot hirdet... különböző állásokra”. Igen fontos, hogy csak „tudományos tevékenységre beigazoltan alkalmas szakemberek juthassanak be a mezőgazdasági főiskolák státusába”. Ennek az elbírálását pedig az érdekelt főiskola „szaktanárokból álló bizottságára” kell bízni. De ügyelni kell ugyanakkor arra, hogy „ne érje sérelem ... a már hosszabb idő óta működő” oktatókat, akiknek eddig igen lassú volt az előmenetelük és ezért el vannak keseredve. A pályázatok alapján alkalmasnak talált oktatók csak ideiglenes megbízást kapjanak, mert nem biztos, hogy beváltják a hozzájuk fűzött reményeket. Vutskits főiskolai tervezete Vutskits Györgyöt már 1937-ben „szolgálattételre” a minisztériumba rendelték.296 Bizonyára nem véletlenül: utriusque iuris (állam- és jogtudományi) doktorátusa, ügyvédi-bírói vizsgája volt, elvégezte a gazdasági akadémiát és utána évekig gazdatisztként működött. S aki ismerte közéleti tevékenységét, nyilvános fellépéseit, beszédeit, előadásait, vitakészségét, gyors észjárását — ugyanakkor kissé nyugtalan természetét is —, megbizonyosodhatott arról, hogy az óvári akadémia egyik színes személyisége volt. Minisztériumi berendelése nyilván mindezeket mérlegelte, de azt is, hogy fegyelmi ügye volt már 1934-ben, a MGEOE-beli fellépése miatt, amikor is állítólag „függelemsértést” követett el.297 Emiatt az előléptetéseknél is mellőzték egy ideig. Vutskits szignóját 1937-től az FM szakoktatási ügyosztályának sok ügyirata őrzi, de legfontosabb talán az a tervezete volt, ami 1941-ben kapott nyilvánosságot: a négy évfolyamú mezőgazdasági főiskola tanulmányi terve. Ennek legfeltűnőbb újdonsága az elmúlt két évtized — szinte megszámlálhatatlan sok — tervezetével szemben, hogy nem a VII. és VIII. félévre zsúfolja össze a közgazdasági, jogi, szövetkezeti — tehát a társadalomtudományi tárgyakat, hanem az egész tanulmányi időre szétosztja. Több új tárgyat is beiktat indoklás nélkül, hiszen nyilvánvaló, hogy ezek „tanítása elől nem lehet 159
