Walleshausen Gyula: A magyaróvári agrárfelsőoktatás 175 éve (1818-1913) (Mosonmagyaróvár, 1993)
4. Az akadémia a trianoni békeszerződés után (1920-1942)
kozásához nyújtott hasznos segítséget „A gyep hasznos és káros növényei” című könyvével. A Tejgazdasági Kísérleti Állomás 1941-ben indította meg magas színvonalú folyóiratát, a Tejgazdaságot. A Növénytermelési Kísérleti Állomás és a Növénynemesítő Intézet ebben a korszakban is önállóak voltak, de kutatói meghívott előadókként részt vettek az oktatásban. Gyárfás József, Surányi János, Kovátsits László, Hankóczy Jenő, majd Dworák Lajos, Várallyay György és Villax Ödön tudományos eredményei, kitűnő könyvei jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy az oktatás színvonala meghaladta az akadémiáktól megkövetelhető!.280 A kutatva oktatás nemcsak azt jelentette, hogy a legújabb eredményekről értesülnek a hallgatók, hanem azt is, hogy az oktatók nagyobb részletességgel és súllyal foglalkozhatnak új, fontos témakörökkel. így pl. a magismeretet és magvizsgálatot az akadémiák közül Óvárott tanulták legelőbb.281 Szinte törvényszerű volt, hogy a kísérleti állomásokat — ha elértek bizonyos fejlettséget — a minisztérium elcsatolta az akadémiától. 1940-ben a Vegykísérleti Állomást akarta a minisztérium megszüntetni, illetve elhelyezni. „Nagy kár származna ebből” — állapította meg Világhy Károly. Az ő tiltakozására és Révy Dezső javaslatáta feliratot intéztek az FM-hez annak érdekében, hogy az állomás maradjon Óváron. Ezt a polgármester is melegen támogatta.282 A kérésnek megvolt a foganatja. Az akadémiák és a főhatóság viszonya A közigazgatás rendezéséről szóló 1929:XXXX. te. szerint a fogalmazói karba csak jogi vagy államtudományi, továbbá a Közgazdaságtudományi Kar közigazgatási szakán szerzett diplomával lehetett bejutni. Ez az FM-re is vonatkozott, holott több főosztályon voltak olyan ügyek, amelyek eldöntéséhez nélkülözhetetlen volt a magas szintű mezőgazdasági szaktudás. Ezen a minisztérium úgy segített, hogy „szolgálattételre” berendelt egy-két akadémiai tanárt, akik azonban továbbra is intézetük státusában maradtak. Szakértelmüket jól hasznosították, de döntési helyzetbe nem juthattak.283 Anakronizmus volt ez akkor, amikor már az akadémiai diplomások előtt a korábban elzárt tanári pálya is megnyílt. A minisztérium szakoktatási főosztályán működő néhány akadémiai tanár legfeljebb közvetlen kollégáira tudott csak hatni, más főosztályok főhatósági arisztokratikus szemléletén nem tudott változtatni. Keveset enyhült az a kicsinyes beleszólás és aprólékos engedélyeztetési processzus, amely még a harmincas évek közepén is keserű szájízt okozott. Akkoriban még napirenden voltak az afféle leiratok, miszerint „Bittera Miklós tanár által kért kiszállás a németbólyi uradalomban nem engedélyeztetik’ ’, továbbá,,Világhy Károly r. tanárnak két kiszállás OMGE-előadások tartására nem engedélyeztetik”.284 Néhány év múlva az előadói tiszteletdíjak megállapítása sértette az akadémia tanárait azzal, hogy a felsőfokú tejgazdasági tanfolyam előadói tiszteletdíja csupán 2,94 P óradíjnak felel meg, holott ekkoriban, 1940 decemberében — amint azt Varga-Kiss Ernő a tanári kar ülésén szóvá tette — az alsó fokú intézményekben az előadói óradíj legalább 4,50 P, sőt, az alsófokú rét- és legelőtanfolyam óradíja 8,— P volt!285 A minisztérium malmai azonban lassan őröltek, ezért Varga-Kiss Ernő az 1941. október 30-i tanári ülésen ismét szóvá tette az alacsony előadói díjat (amit a harmincas években, a válság idején a tisztviselői fizetésekkel együtt csökkentettek) és javasolta, hogy az FM az előadói tiszteletdíjat emelje olyan arányban, „miként az állami tisztviselők fizetésénél is történt, miután ez is munkadíj”. Varga-Kiss Ernő többször is sérelmezte, hogy a minisztérium az akadémiát nem kezelte rangjának megfelelően, hanem úgy, mint a közép- és alsó fokú iskolákat: az igazgató hatásköre igen szűk volt, a minisztérium fenntartotta magának a munkáltatói jogot még a legszerényebb álláshelyekre is, így pl. Erényi Hilda irodai kisegítő és Dercsényi Sándor ny. titkár (újbóli) alkalmazásához.286 Varga- Kiss Ernő az 1940. november 23-i tanári ülésen evvel kapcsolatban jegyezte meg: üdvösnek tartaná, ha az FM is , .decentralizálná”, vagyis az akadémia igazgatójának hatáskörébe adná legalább az irodai segédszemélyzet kinevezési jogát, amint azt a VKM megtette akkor, amikor a tanítók kinevezését a tankerületi főigazgató kezébe adta. Nem valószínű, hogy az FM-ben örültek a VKM-mel való példálózásnak, hiszen a két főhatóság viszonya a húszas és a harmincas években igen feszült volt, s ennek egyik megnyilvánulásaként „megfeledkeztek” egymás oktatási intézményeiről, ami külföldön megle157
