Walleshausen Gyula: A magyaróvári agrárfelsőoktatás 175 éve (1818-1913) (Mosonmagyaróvár, 1993)
4. Az akadémia a trianoni békeszerződés után (1920-1942)
gáncsoskodást élesztett fel, amelyek jórészt az FM húszas években elkövetett mulasztásaiból, a szakoktatásügy elhanyagolásából származtak. Fejlesztési koncepciójának főbb vonásait az 1931/32. tanév október 9-i megnyitóján fejtette ki.156 Beszéde alapján Groffíts széles látókörű igazgatónak ígérkezett, aki kitűnő diplomáciai érzékkel, a külföldi szakoktatás megoldásainak ismeretében bontakoztatta ki stratégiai elképzeléseit és vázolta terveit. Mindenekelőtt — jó vezetőként — először a saját intézményét akarta szilárdan a háta mögött látni, hiszen erkölcsi alapja csak annak lehet a külső — és főleg a felettes — fórumok előtt, akinek a saját portáján rend van. Groffíts kifejtette, hogy az óvári akadémián a negyedik évfolyam megindítása — a reform lényege — „számottevő pénzáldozat nélkül is megoldható lenne, hiszen az itteni kutatóintézetek szinte kínálják bevonásukat az oktatásba”. Továbbá, a korszerűen gazdálkodó főhercegi uradalom szinte korlátlan lehetőséget nyújt gyakorlat szerzésére. Addig azonban, amíg a negyedik évfolyam meg nem indul, a hallgatókra és az oktatókra igen kemény munka vár; pedig már ekkor is túllépték a tantervben megszabott óraszámot: az I. évfolyamon 50 helyett 51, a II. évfolyamon 44 helyett 50 óra szerepelt az óvári órarendben.157 Buzdítja a hallgatókat: használják ki minden percüket, így három év alatt szerezhetnek annyi tudást, mint amennyit az egyetemi mezőgazdasági képzés négy év alatt ad. Az oktatók is ezen fáradoznak. így például az elmúlt tanévben — a tanterv hiányosságainak pótlására, a hallgatóság kereskedelmi és szövetkezeti ismereteinek kiegészítése céljából — iskolaszövetkezetét alapítottak. (Erről a kezdeményezésről először az Országos Szakoktatási Tanács Tanulmányi Bizottságának a felkérésére írt, 1931. február 21-én kelt szakértői vélemény keretében számolt be.) Az új ismeretek felkészítik a hallgatóságot arra is, hogy a most kibontakozóban levő gazdatitkári intézmény posztjaira kerülve majdan a falu szakmai vezetői legyenek.158 Ezért igen fontos, hogy a hallgatók „már itt, az akadémián elsajátítsák az emberekkel való érintkezési módot, megtanulják gondolataikat mindenki által érthető módon előadni”. (Az agrárpedagógia más oldalról — a gazdasági felügyelők részére rendezett tanfolyam tárgyaként — is behatolt az akadémia falai közé. A pedagógiai előadásokat a kiváló Weszely Ödön, a pécsi Erzsébet Tudományegyetem rektora tartotta.)159 Az akadémia a maga részéről tehát elősegíti annak a többlépcsős képzésnek a kiteljesedését, amelynek részleteit Groffíts majd a következő esztendőkben dolgozza ki. Azt már most is vázolta röviden, hogy akik gazdatitkárként, kutatóként, tanárként kívánnak működni, a hároméves képzés után egy vagy két évet végeznek még a majdani főiskolán, sőt, sikeres államvizsga után még a doktori fokozatot is megszerezhetik. Végül nem hallgatta el azt sem, hogy a nagyarányú munkanélküliség, az állástalan gazdatisztek növekvő száma súlyos gondokat okoz (és már-már elnéptelenedéssel fenyegeti az akadémiát),160 de még nem sejtette, hogy a következő években energiájának jelentős részét lesz kénytelen a megoldások keresésére fordítani. Ismét a ,,tanárképzés ” — és az oktatói kar Az oktatói kar tudományos felkészültsége, színvonala emelkedett. Ketten — Bittera (1926-tól) és Groffíts — egyetemi magántanárok voltak, és az új gyakornokok már vagy egyetemi végzettséggel jöttek, vagy az akadémia mellé megszerezték az egyetemi diplomát is és doktoráltak.161 A Földmívelésügyi Minisztérium az 53 500/IX. 1. számú rendeletével az akadémiákon érvénytelenítette ugyan a kisstílű „tanárképzés”-re vonatkozó, 1923 óta hozott rendeletéit, de a közép- és alsó fokú intézményeknél fenntartotta. Vagyis előfordulhatott, hogy egy doktorált egyetemi gyakornokot az akadémiáról valamely alsó fokú iskolához nevezett ki a miniszter, új munkahelyén azonban „képesítés nélküliként” kezelték tanártársai. Az efféle szituáció pedig egyáltalán nem volt ritka: a minisztérium minden előzetes megkérdezés nélkül cserélgette oktatói személyzetét, mit sem törődve avval, hogy az érdekelt — aki a felsőfokú oktatási módszerhez szokott — teljesen alkalmatlan tanárnak bizonyulhat egy alsó fokú (pl. téli gazdasági) iskola tanulói előtt. Még szerencsésebb volt az akadémiai tanár, akit egy má138
