Walleshausen Gyula: A magyaróvári agrárfelsőoktatás 175 éve (1818-1913) (Mosonmagyaróvár, 1993)
4. Az akadémia a trianoni békeszerződés után (1920-1942)
resztül tartózkodott Óvárott az akadémia vendégeként. Részletesen megtekintette az akadémiát és a gazdaságot, s nagy elismerésének adott kifejezést. — Dr. Bíró Gyula gazdaságvezető tanár jelenti, hogy a tehenészetben a streptococcusosfertőzés újból terjed, ezért kéri, hogy a minisztérium engedélyezze a már múlt évben kért elletőbokszok felállítását, és utalja ki a pénzkeretet. Az utolsó tárgysorozati pont, mint mindig, az ifjúsági ügyek. Heim László és Khin Lajos állami tanítók rendkívüli hallgatók felvételét a minisztérium engedélyezi. Baloghy Vilmos III. éves hallgató betegségéről orvosi bizonyítványt nyújtott be. Mersich Imre I. éves kilépését bejelenti. Végül, az előadások és a gyakorlatok „hanyag látogatása” miatt igazgatói megintést kapott 12 hallgató. Ezen az ülésen a 36 tárgysorozati pont egyike sem ingerelt hozzászólást. Voltak azonban élénk vitát kiváltó ülések is. Ezek közül érdemes felidézni az 1930. június 3-i — rendkívüli — ülést. Ez az ülés egyben rávilágít a Bánvárth-korszak tanári karának szellemére, arra a légkörre, amelyet Sipos Gábor — hallgatóként — oly pontosan érzékelt, majd ötven év múlva nagy szeretettel idézett fel.150 Sokféle személyiség: csendes és robbanékony, heurisztikus beállítódású és töprengő típusú alkotta a tanári kart. Egységesek voltak azonban valamennyien a tanári hivatás vállalásában, hallgatóságuk megbecsülésében és az akadémia haladásának szolgálatában. Ez kötötte össze őket még a legélénkebb — de mindenkor kollegiális, egymás nézeteit megfontoló — vitában is. Ilyen volt a féléves tanulmányi rendszer (vagyis a félévenkénti vizsgák) bevezetésére vonatkozó FM-tervezet megvitatása is.151 A tekintélytiszteletnek megfelelően mindenki várta, hogy először Zalka Zsigmond (most csak megbízott előadó), a legidősebb és rangban is első, mint ny. akadémiai igazgató szólaljon meg. Egész életét akadémiákon töltötte, szemléletében az mély nyomot hagyott. Ő az egész tanéves rendszer híve. A félévi vizsgák csökkentenék az óraszámot, ami amúgy is kevés. Utána a tanári kar elismerten legnagyobb szaktekintélye, Bittern fejtette ki ellentétes véleményét: a féléves rendszert feltétlenül szükségesnek tartja. Mert 1. meg kell ragadni még a lényegtelennek látszó, külsőségeknek tűnő formákat is ahhoz, hogy a főiskolához közelítsenek; 2. az átlépések egyébként is más főiskolákra mindig félévek beszámításával történnek; 3. nosztrifikálásnál is így járnak el; 4. a tandíjat is félévekre állapítják meg; 5. semmiféle változtatást a tanrendben nem kíván. De — tette hozzá Bittera — a tanrendhez most nem lenne helyes hozzányúlni, hiszen folyamatban van a reform. Buday Gyula is a féléves beosztás híve, mert ez közelítene a főiskolai rendszerhez, de előnyei is vannak, különösen a jól tagolható tárgyaknál. Ejury Lajos vegyész — akinek szeme előtt lebeghetett a műszaki főiskolák szigorúan kötött tanulmányi rendje — Zalka Zsigmonddal értett egyet. Szerinte a természettudományok rohamosan fejlődtek az utóbbi időkben és „azoknak egyes részei oly szervi összefüggésben vannak egymással, hogy vizsga szempontjából azoknak részekre való darabolása, külön, megszakított előadása a hallgatóság tudása, képzettsége nézőpontjából valósággal káros volna”. Vladár Endre is ellenezte a féléves tanulmányi rend bevezetését. Gróf Béla a tanterv szerkezetét tekintve, nem tartja lehetetlennek jelenleg a féléves rendszer bevezetését, ezért átalakította tárgyainak tantervét, s ezt figyelmébe ajánlja a többi akadémiának is, hiszen csak így van lehetőség átlépésre az egyik akadémiáról a másikra — ami minden évben előfordul néhány esetben. Nyárády György is ecsetelte a féléves rendszerre történő áttérést, bár nem minden tárgynál menne ez zökkenő nélkül, mégis hasznos lenne, mert megkönnyítené az átmenetet a 4 éves főiskolai képzésre. Világhy Károly mérlegeli mindkét rendszer előnyeit és hátrányait, s bár a mérleg a féléves rendszer javára billen, most sajnálná a tanulmányi idő megkurtítását 15—16 nappal. A rendes tanárok után megszólalnak a fiatalabb, alacsonyabb fokozatú oktatók is. Bíró Gyula rk. tanár sürgetőbbnek tartja a tanulmányi idő 4 évre növelését, mert a hároméves tanterv keretei közt szinte kivihetetlen nehézségekbe ütközik a féléves rendszer bevezetése. Kolbai Károly s.-tanár kívánatosnak tartja a féléves rendszer bevezetését, de olyan megoldást tart 136
