Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola - Testületi ülések, 1981
1981. február 6., Főiskolai tanács rendes ülése - Napirend előtt: Bejelentések - 1. Javaslat a főiskolai számítástechnikai oktatás fejlesztésére - 2. Az üzemmérnök továbbképzés - 3. Javaslat a főiskolai szociális, kulturális alap felosztására - 4. Egyebek
9 3 csak az elszállásolás lehetőségeinek szempontjai sem. Ha elfogadjuk ezt a rendezendő elvet, akkor ennek fontos és logikus következménye, hogy a továbbképzést lebonyolító intézménynek a beiskolázási keretszámon belül nem lehet joga visszautasítani a jelentkezést, hiszen tevékenysége országos igényt kielégítő szolgál tatás. Az érdekeltség helyesen működő elvéből következik, hogy a jelentkező és a munkaadója köteles elbírálni: indokoltan és megfelelő helyre jelentkezett-e a továbbképzésre igényt tartó személy. 5. Sajnálatosnak nevezhető, hogy - úgy tűnik - a továbbképzésnek nincs egyetlen, eléggé széles hatáskörrel felruházott ■'gazdája". Talán ezért húzódik el ilyen hosszan minden döntés előkészítése, és bizonytalanodnak el a továbbképzés iránt egyébként érdeklődést tanúsítók. Nemcsak a már név szerint említett intézményekre gondolunk, hanem a különböző meg nem nevezett vállalati, intézeti irányítású "saját kezelésben lévő" továbbképzési fórumokra is, amelyek esetleq meglévő előnyeik mellett is fenntartói a decentralizáltságnak, az ebből fakadó elaprózottságnak, noha kérdéses, hogy ilymódon képesek-e országosan jelentkező igények kielégítésére. Szükségesnek tartom annak szorgalmazását, hogy szerezzenek érvényt a művelődésügyi miniszter 163/1971 . /M.K. 21/ MM számú utasításának, amely a Mérnöki Továbbképzési Tanács feladatai közt az elsőként jelöli ki az egyetemen kívül folyó mérnöktovábbképzés koordinációját. Legyen egyetlen, országos áttekintéssel biró intézet kezelésében a továbbképzések szervezé se, ős valamennyi közreműködő intézmény /egyetem, főiskola, vállalat stb./ ennek a "központnak" legyen esetenként beszervezhető filiáléja. A szervező központ legyen képes országosan felmérni az igényeket, ismerje az egyes oktatásban résztvevő intézmények lehetőségeit és iqy irányítsa a leghatékonyabb helyre a lebonyol itást. Nem vitás, hogy ilyen rendszer mellett jelentős rész jut majd a naqy műszaki egyetemeknek, de az is kétségtelen, hogy esetenként valamelyik főiskolánk bizonyul a legalkalmasabbnak. TL
