Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola - Testületi ülések, 1974
1974. október 8., Főiskolai tanács rendes ülése - 1. Tájékoztató a Főiskola szervezeti korszerűsítéséről. Előadó: Kanczler Gyula, az Oktatási Minisztérium Műszaki Egyetemi és Főiskolai Főosztályának vezetője.
38 --js ezeknek: az alapelveknek: az egyetértése esetén'lehet a többi rendező elvet megtalálni és valóban lehet rendezni rész, kevésbé ré-szvagy főkérdéseket. Egy főkérdásre térnék vissza, ez a szakositás kérdése. En nem tudok állást foglalni, hogy melyik variáns jobb, foglaljon állást a Bizottság, majd aztán még mindig ráérünk zsűrizni. Ezt a jó pozíciómat, elnézést, nem is adom fel. Egyet viszont tudunk, hogy a Műszaki Főiskola képzési ideje, most a nappali tagozatról beszélünk, három esztendő, a Műegyetemeké Öt esztendő. Nekünk három év alatt kell az üzemmérnökképzás célját realizálnunk úgy, hogy az konvertábilis szakember legyen az üzemmérnök foglalkozásban, hivatásban, annak gyakorlásában, amely eltérő konvertábilitást jelent bizonyos vonatkozásban az egy.etemet végzett mérnökétől, mert világos, hogy ívj mélyebb a szakositás elve a képzés céljából adódóan, mint az egyetemen történő képzésben, de nem lehet itt sem a jelenleginél, megítélésem szerint, a szakositás mélységét tovább növelni. Ez most azt jelenti-e, hogy ágazatokra, szakokra bontjuk-e az intézeteket, nem tudom megmondani. Egyet tudok, hogy az egyetemi képzésben inkább érvényesül a tudományod, területre történő képzés és a főiskolákon inkább érvényesül a szakterületre való orientáció a képzésben. De nem lehet leszűkített látókörű embereket a Főiskoláról kibocsájtani, mert ellentmondana annak a társadalmi, politikai ás pedagógiai jelenünknek, amit vallunk, hogy sokoldalúan képzett személyiség formálódjék valamennyi magyar felsőoktatási intézményben, akinek politikai tisztánlátása, világnézeti szilárdsága, a hazához való hűsége és a szakmai tudása együtt van meg. Ez pedig, ha rögtön elkezdem felbontani tudományokra, ha úgy tetszik tantárgyakra, nagyon komplex képzést igényel. Ezen belül számtalan részkérdés eldöntésre vár, elnevezési kérdések, amelyek tudom, hogy megszokásból adódnak, sok mindenből adódnak, rxubjektiv dolgok, amiért senkire haragudni nem lehet, mint arra a .nszékvezetőre sem lehet haragudni, aki a saját tárgyát tartja a legfontosabbnak, mertha nem azt tartaná a legfontosabbnak, rögtön az emberben az a kérdés merülne fel, hogy miért lett ő annak a tanszéknek a vezetője? De valahol ennek a mindenféle szubjektivitásnak a megjelenése után valakinek vállalni kell a döntés felelősségét, a tisztelt Főiskolai Tanács a döntés felelősség láncából nem fog kimaradni, végső fokon a miniszter fog dönteni, de valahol dönteni kell, nem a tanszékvezető elvtársak szintjén. Mert a legérdekeltebbtől nem várhatom, hogy teljes objektivitással felül tudjon emelkedni mindenen, amely körülményeiből adódik.. Azért alapvető kérdésekhez kérünk tanácsot, mint ahogy számtalan jó tanácsot valóban okos véleményt, megfontolandó ás megszívlelendő javaslatot elmondtak az elvtársak. Igaza van József elvtársnak, hogy hát a .Pistát akkor nevezzük Pistinek, amikor meggyőződtünk arról, hogy ő Pisti, de akkor már nevezzük el és ne mondjuk azt neki, hogy Verácska. És mi igy vagyunk egy kicsit a mi jelenlegi oktatási szervezeti egységeinkkel. Ma egy tanszék nem az a tanszék, amely a Horthy Magyarország 30-as éveiben volt. Nem a politikai összefüggések miatt, tartalmában sem. Saját szükebb szakmai területemre, amelyhez valamikor valamit konyitottam. Egy szerveskémiai technológiai tanszék, amit Csűrös Zoltán vezetett, ma jelenleg Rusznyák István vezet, annak a szakmai profilja ma és 35 evvel ezelőtt összehasonlíthatatlanul más volt és más ma. Tehát tulajdonképpen az élet szétfeszíti ezt a struktúrát. És ez nem elnevezés kérdése. Lehet, hogy szakosztály, lehet, hogy tagozat, lehet, hogy főosztály, lehet hogy h 3
