Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola - Testületi ülések, 1974
1974. október 8., Főiskolai tanács rendes ülése - 1. Tájékoztató a Főiskola szervezeti korszerűsítéséről. Előadó: Kanczler Gyula, az Oktatási Minisztérium Műszaki Egyetemi és Főiskolai Főosztályának vezetője.
35 -kérdés, amivel a bizottságnak, amely a szervezés kérdésével foglalkozik, nagy körültekintéssel kell foglalkozni. Dr. Horváth Attila: Mindenképpen abból kell kiindulnunk, hogy van egy érvényes párthatározat, a Központi Bizottság oktatáspolitikai határozata, van egy sor állami intézkedés, állami rendelet, ami arra kötelez minket, hogy a felsőoktatás egészét korszerűsítsük. Ezen belül egy fontos terület a műszaki felső oktatás ás ezen belül is a főiskolák korszerüsitése. Itt talán nem utalnák nagyon részletesen an--., hogy mit mond a Központi Bizottsági határozaia a felsőoktatásrc1, ezt az elvtársak nyilván ismerik. Alapjában véve azt hiszem, a felsőoktatásban dolgozók számára egy elég hizelgo megállapítás volt talál ■ ható a határozatban: jónak Ítélte meg a Központi Bizottság a felsőoktatás tevékenységét, helyzetét ás ez a megítélés a feladatok kijelölésében is nagyjából realizálódott. Az alapvető hangsúlyt, az alapvető feladatot a továbbfejlesztésben, a minőségi munka megjavításában látta ez a határozat. Ezt csak azért tartottam szükségesnek igy elöljáróban leszögezni, hogy semmiképpen nem várnak tőlünk látványos szervezeti átalakításokat, sőt elsősorban nem ezt várják tőlünk, tehát itt azok az aggályok, amelyek néhány hozzászóló^elvtársnál jelentkeztek, teljesen alaptalanok. Ma itt - és erről a témáról többé nem beszélgetünk - nem arról van szó, hogy nekünk minden áron valamit produkálni kell, hanem arról, hogy jobb felsőoktatást tartalmában és színvonalában, magasabb eredményeket kell elérnünk. Azt hiszem, hogy ilyen széles, bevezető után azzal lehetne folytatni, hogy tulajdonképpen mik is azok a problémák, amelyekkel ma a felsőoktatás küzd. Megint csak tényleg inkább példaként néhány dolgot felemlítve - hisz ezek nagyrésze közismert, ma itt elég sok szó esett erről - meg lehet említeni, hogy szaporodik az ismeretanyag, akárhogy is nézzük, ezt mindenki érzi. Az is teljesen világos, hogy a követelmények tőlünk függetlenül, objektiv alapon nőnek ás egy sor, most már részletkérdésnek tűnő gondunk, bajunk van a tantárgyi átfedésektől kezdve a színvonalbeli egyenetlenségekig. Van olyan tanszék, amely tulajdonképpen világszínvonalon oktat, de van olyan is, amely már 50 évvel ezelőtt is elavultnak minősült ismeretanyagot közöl. Azt, hogy a nevelőmunkában, amely nem egy a sok közül, hanem az egyik legeslegfontosabb feladat, hogy állunk, a jelenlévők ismerik. Azt is tudjuk, hogy a felsőoktatás feladata az oktató-nevelő munkán túl, a kutató munkában való részvétel ás majdnem a kettővel egyenrangú feladattá kell válni a'közélj evőben az intézmények torubbk-5pz5r.-5•* vc~ juk, hogy a tárgyi f élt ex eleink milyen^—, u_X' ctz u ^ helyen talán egy kicsit borúlátóbban is nyilatkoztak az elvtársak, mint egyéb felsőoktatási intézményekkel összehasonlítván indokolt lenne. Hogy milyenek a személyi feltételek, ezt megint csak jól ismerjük, tudjuk. Tehát problémánk, gondunk, bajunk van bőven. Nyilván ezeknek a gondok-bajoknak egyenként, vagy együtt, - ez már módszer kérdése ás a helyes módszer csak az lehet, hogyha először együtt próbáljuk kezelni őket, - történő felszámolása teszi lehetővé a munka színvonalának, tartalmának javítását„A gondok, bajok mellett nyilván eredményekről is beszélhetnénk, hisz a magyar felsőoktatás, műszaki felsőoktatás számos kiváló tulajdonsággal és paraméterrel rendelkezik. Megint csak hadd utaljak arra, hogy más alkalmakkor azt szoktuk mondani, hogy milyen kiválóak ezek a magyar mérnökök és joggal tesszük ezt a megállapítást. Tehát, amikor egy o
