Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola - Testületi ülések, 1974

1974. október 8., Főiskolai tanács rendes ülése - 1. Tájékoztató a Főiskola szervezeti korszerűsítéséről. Előadó: Kanczler Gyula, az Oktatási Minisztérium Műszaki Egyetemi és Főiskolai Főosztályának vezetője.

23 -ugyanúgy nagyon szerencsés volna, hogyha Iíanczlor elvtárs, aki bevezetődében általánosságban vetette fel ezt a problémát, módot adna a Főiskola oktatóinak annak megerősítésére ás továbbítására,^ hogy a mi Főiskolánkra nem ez, a tanórákért való harc, nem az oktatás érdekeinek az alárendelése a tanszéki érdekeknek a jellemző.

Magam részéről meggyőződésem, hogy ez az utóbbi a mi tevékenységünknél, - lehet, hogy hozzá kellene tenni, hogy még, - jelenleg úgy érzem, hogy jellemző.

A második kérdésnek, a lényege, amivel. szjbrfetnék!.f oglalkozni valóban a szervezetet érintő problémát illeti. Magam részéről rendkívüli örömmel szeretném üdvözölni azt a módszert, ahogy Kanczler elvtárs megközelítette a kérdést, tulajdonképpen lehetővé téve a Főiskolai Tanácsnak, a létrehozandó új bizottságnak, hogy egy-két alapkérdés felvetésével a részletekben ás nagyon lényeges dolgokban is tudjunk tovább haladni. Minisztériumi álláspontot nem közölt minden egyes kérdésre vonatkozólag, még olyanra sem, - hiszen olyan még említésre sem került, - hogy most itt valóban osztály, tanszék, vagy mi is legyen, vagy hogy a nem szakmailag integrált, vagy integrálható részlegek, illetve az oktatási tevékenység most milyen formában szerveződjék.

Elnézést a kifejezésért, de eddigi nyomorunk a Főiskola rendkívüli területi széttagoltságából meg egy kicsikét hát a tudományok fejlődéséből, korábbi szervezetből következően az oktatás alág'zataihoz kapcsolódik« Éppen ezért a Főiskola, hogy megalakult, a területi széttagoltság miatt nyilvánvalóan ezt nem is lehetett megváltoztatni addig, amíg egy helyre nem költözik. Szerintem az a követelmény,éppen amire Vermes elvturs utalt, - hogy minél inkább konvertálható képzést adjunk, azt jelenti, hogy nem egy alágazathoz kötnénk az embereket. Mondjuk, ha gépészetről van szó, járműgépészet, világos, hogy legyen fogalma a vasútról, akik perspektívából odamennek a közútról. Ez természetes, dohát azért mégis csak ő gépész-üzemmérnök legyen elsősorban és világos, hogy kötődjön a jármügépészettel továbbra is.

Ezek lényeges kérdések, szerintem első ás alapvető probléma. Nekünk állást kellene foglalni, utravalót kellene adni ennek a bizottságnak is. Az, hogy alágazati, vagy szakmai képzés, - nem szeretném elismételni Vermes elvtárs érveit, - sem a konvertálhatóságról, sem pedig arról, hogy egyre inkább a századfordulóra képezünk ki üzemmérnököket, meggyőződésem szerint talán még azzal is ki lehetne egészíteni, hogy Főiskolánknak sem szabad befejezett zártképzést §dnia. Mi sem tudunk fellépni azzal az igénnyel, hogy amikor a gyerek kikerül a Főiskoláról, akkor másnap egy olyan végleges ás megmozdíthatatlan munkáterűietet kapjon, ahol már 100 százalékos effek.vitással láthatja cl minden tapasztalat nélkül munkakörét.^Az integrált képzés, a tudomány egész fejlődése napjainkban véleményem szerint bizonyítja a határterületek fontosságának a növekedését, a határterületi képzésnek, illetve a határterületek önállósulásának a jelentőségét, az átmenet az egyik területből a másikba. Véleményem szerint ez is azt indokolja, hogy mi mesterségesen ne tegyünk az élet ás a tudományok fejlődése által áttört korlátok helyébe, további új korlátokat.