Vajk Ádám (szerk.): Végrendeleti sorozatok - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Segédletek 4. (Győr, 2004)
Bevezetés
Bevezetés Gyűjtőlevéltárakban nem szokatlan, hogy egymástól független, és különböző eredetű - azaz eltérő provenienciájú - levéltári egységekben megőrződött iratok nagyfokú hasonlóságot mutatnak. A Győri Egyházmegyei Levéltárban található püspöki levéltár és győri káptalani magánlevéltár jellegéből adódóan egyaránt tartalmaz jogbiztosító, birtokigazgatási, úriszéki, hagyatéki stb. iratcsoportokat (állagokat). Végrendeleti sorozat is mindkettőben található, sőt azonosságok, átfedések és alkalmanként iratvándorlás is tetten érhetőek anyagukban. Célszerűnek látszott ezért a két különálló, de hasonló funkciójú és jellegű iratsorozatot egy segédletkötetben tárgyalni. Ezek együtt mintegy 1200, zömében papi életpályát őriztek meg az utókor számára. Mindkét mesterséges iratcsoport elsősorban jog- - mind a világi mind a kánonjog oldaláról tekintve, pl. a perrend1 - és társadalomtörténeti szempontból izgalmas. Ezek mellett a művelődés- (főként jezsuiták és kanonokok hagyatékainak könyvtári jegyzékei), a gazdaság- és a nyelvtörténet (túl a magyar vagy német személy- és helynévi anyagon) kutatói is haszonnal vizsgálódhatnak bennük. A helytörténet művelői értékes adatokhoz juthatnak az elhunytak plébániai-lelkipásztori munkájának elemzésén keresztül. Sajátos szempont lehet a kutatás során az is, hogy helyi szinten a végrendeleti ügyek intézése az esperesekhez tartozott (tartozik), így az ő pályájuk jobban követhető ezek iratain keresztül. Végrendeletek a győri püspöki levéltárban (1615-1856-[1944]) A sorozat nagyrészt a káptalani tagok, az alsópapság, a Mária Terézia és II. József intézkedései nyomán szekularizált - az egyházmegyében többnyire valamilyen formában szolgálatot teljesítő - szerzetesek végrendeleteit (a püspöki szentszék megfelelő érvényességi és végrehajthatósági záradékával), az ezekkel kapcsolatos okmányokat (jelentés az elhalálozásról, végrehajtók kiküldése, azok jelentései, leltárak, végrehajtási iratok stb.), valamint a tárgyalási iratokat őrizte meg. Kisebb részben olyan polgári végrendeleti ügyek iratait tartalmazza, melyekben a szentszéki bíróságot illette meg a döntés, illetve a végrendelet (egyik) kedvezményezettje az egyház volt. Papi személyek ügyeit tekintve feltűnő, hogy számos esetben az egyházi előírásokkal ellentétben az elhunyt nem hagyott végrendeletet, ami persze nem jelentette azt, hogy nem jártak el a hagyaték ügyében. Elvétve az is előfordul, hogy az eredeti végrendeleteket vagy másolatukat nem 1 Érdekes például a püspöki végrendeletek 758. száma alatt fennmaradt, 1780. május 11-i, a győri püspökhöz érkezett helytartótanácsi leirat, amely az ab intestato elhunyt tanárok hagyatékának szokásos öröklési rendtől eltérő felosztásával foglalkozik. 5
