Horváth Richárd (szer.): Feudáliskori gazdasági iratsorozat - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Segédletek 3. (Győr, 2004)
Bevezetés
Iratok A XIX. század negyvenes éveiben lezajlott rendezéskor a gyűjtemény szálas iratanyaga évenként újrakezdődő folyószámozással ellátott rendszerben kapott helyet. Azonban nem csupán a jelzetek, hanem maga a forrásanyag is erős ciklikusságot mutat. Mivel a zömöt az egyes káptalani birtokokon létrejött összeírások és számadások adják, ennélfogva ezek - több-kevesebb következetességgel - minden esztendőben újra és újra feltűnnek. Jellegükből fakadóan tehát az iratok csak részlegesen alkalmasak helytörténeti, plébániatörténeti kutatásokhoz. Sokkal jobban hasznosíthatók gazdaságtörténeti, illetve intézménytörténeti összefoglalásokhoz. Ezen túlmenően pedig ez az iratcsoport képezi a káptalani gazdálkodásra és birtokkezelésre vonatkozó írott emlékek törzsét. Továbbmenve - a lehetőségek közt csupán tallózva - érdemes felemlíteni az összeírásokban és számadásokban fellelhető sok ezernyi személy- és sok száznyi helynevet, melyek a néprajz és a nyelvtudomány művelőinek jelenthetnek fontos forrásbázist. Az iratsorozat másik fontos eleme az űn. káptalani tized- és tizednegyedlajstromok. Ezek viszonylag korai időpontól, 1528-tól nagyjából folyamatosan maradtak korunkra, így biztosítva a tizedbe vételek vizsgálatának lehetőségét. A kutatást és az 1600 előtt kelt lajstromok egyedi azonosítását megkönnyítendő ezeket a regeszták között találhatja meg a kutató, tizedkerületenkénti, illetve ha ilyenről van szó, településenkénti lebontásban.7 1600-tól kezdődően abban az esetben, amikor egyegy település lajstromáról van szó, a települést minden alkalommal megneveztük segédletünkben. Amennyiben viszont több település, esetleg egy egész tizedkerület, lajstromát tartalmazza az irat megelégedtünk a „Káptalani tizedlajstrom” kitétellel. Ugyancsak érdekes és értékes forrásbázist alkotnak a XVI. századból fennmaradt rétosztási jegyzékek. A középkori, kora újkori káptalani gazdálkodás e becses forrásai mindezidáig kevéssé voltak ismertek a szélesebb kutatóközönség előtt.8 Befejezésül hozzá kell tennünk, hogy a sorozat nem teljesen homogén. Egyfelől tartalmaz olyan összeírásokat, számadásokat, melyek egyértelműen más állagba tartoznának, azonban a XIX. százában létrejött rendet és jelzetsorozatot ezek kiemelésével nem kívántuk megbontani.9 Másrészt több, gazdasági jellegűnek csupán periférikusán tekinthető forrás is talál7 A káptalan az alábbi tizedkerületekkel dolgozott: Győr-Komáromkés, Mosonkés, Sopronkés, Rábaközkés, Vaszarkés, Tomatapolcakés, Locsmándkés, Szombathelykés, Árokközkés, Felkés, örségkés, Olaszkaközkés-Olajköz-Hegyhát-Tótság. Természetesen ezek összetétele 1777-et, a szombathelyi püspökség létrehozását követően változott. Bedy: Székeskáptalan tört 231-244. 8 Vö. Solymosi: Esztergomi jegyzőkönyv 15-20. 9 Erre legjobb példa a pápoci prépostság gazdaságainak több esztendőből fennmaradt, zömmel 1800 előtt keletkezett számadásai. Vö. Vajk: Pápoci prépostság - segédlet 5. 8
