Dreska Gábor: A pannonhalmi konvent hiteleshelyi működésének oklevéltára IV. (1500-1526) - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 19. (Győr, 2013)
Előszó
8 Előszó ember, valamint a hiteleshelyi tanúbizonyság nevén túl a végrehajtás dátumával és esetenként annak eredményével is találkozhatunk itt.6 Ezen adatok rögzítésére minden bizonnyal a hiteleshelyi kancellárián, az eljárásról visszatérő királyi ember és a konventi tanúbizonyság jelentését követően került sor, mivel gyakran a reláció dátuma is megjelenik a feljegyzés záróelemeként.7 A későbbiekben megszövegezendő konventi jelentés így szinte valamennyi egyedi elemét tartalmazó összeállítás tehát joggal tekinthető a hiteleshelyi reláció vázlatának. A XVI. század elejétől a konventhez címzett parancslevelek megőrzése egyre rendszeresebbnek mondható. Ugyanezen idővel kezdődően azonban az eljárás adatainak hátlapi feljegyzésként történő rögzítése mellett, sőt esetenként helyette, a hiteleshelyi jelentés teljes szövegű fogalmazványa is a bírói megkeresés margójára, illetve hátoldalára került.8 Ilyen módon az archivált parancslevelek gyűjteménye nem csupán az eljárás jogszerűségét volt hivatva igazolni, hanem egyúttal a konvent regisztrumaként is szolgált.9 Az intézményhez címzett bírói megkeresések és parancslevelek mint a közhitelű munka fontos dokumentumai ezidáig is helyet kaptak a forráskiadványban, mivel feltételezhető volt, hogy a konvent a bíróságtól érkező megbízás értelmében eljárt, amiről aztán jelentést is készített. A vélelmezett jelentésnek az oklevéltári időrendbe sorolásához terminus post quem a parancs datálása nyújtott segítséget. Az eljárás adatait tartalmazó vázlatok megjelenésével a külső hiteleshelyi munka ténye, a vázlathoz kapcsolódóan gyakran rögzített keltezés alapján pedig a konventi jelentés kiadása is bizonyossá, sőt pontosan datálhatóvá vált. Ennek ellenére és az oklevéltár korábbi gyakorlatának megfelelően azonban ilyen esetben is az önálló levéltári egységként kezelendő parancslevélé maradt a főszerep, a pannonhalmi konvent hiteleshelyi relációjának adatait tartalmazó feljegyzés pedig csak járulékos szövegként került feltüntetésre.10 A nagybírói kiadványokra teljes szövegű (az átírandó parancs kivételével az inscriptiótól kezdve a dátumig bezárólag valamennyi formulát tartalmazó) oklevélként felvezetett, de az eredeti irat szemponjából szintén csupán másodlagos szereppel bíró konventi fogalmazványok rendszeressé válása azonban az eddigi közlési elvek átgondolására ösztönzött. Végül azonban az oklevéltár elsődleges célját: a 6A legkorábbi ilyen jellegű feljegyzés Szécsényi Frank országbíró előbb említett 1405. évi megkeresésén olvasható [PhO II. 31-33. (320)]. A konvent hiteleshelyi levéltárában található legrégibb, az eljárás adatait megőrző bírói megkeresések: 1453 [PhO III. 47-48. (592)]; 1464 [PhO III. 123-124. (648)]; 1474 [PhO III. 175-177. (688a)]. hasonlóképpen dátummal zárul az Ország Mihály nádornak a vasvári káptalanhoz címzett 1458. évi megkeresőlevelére írt feljegyzés is: PhO III. 365-366. (9). Az eljárást végző királyi ember jelentésének hiányát 1503-ban ugyancsak rögzítették: Expectatur homo regius, quia nondum venit ad referendum. [PhO IV. 33-35. (835)]. A hiteleshelyi munka során készített jegyzetekről ld. Borsa Iván, A hiteleshelyi eljárás színhelyén készült feljegyzés. Levéltári Közlemények 58 (1987) 39-44. ®Az első, parancslevélre írt fogalmazványok: 1503 [PhO IV. 33-35. (835)]; 1506 [PhO IV. 48-50. (848)]; 1507 [PhO IV. 52-55. (851)]. 9Az ilyen módon megőrzött fogalmazványok szerepéről egy 1524. évi parancslevél hátoldalára, a teljes szövegű fogalmazvány után írt feljegyzés tanúskodik, amely szerint a jelentés extradata partibus utrisque cum attestatorum nominibus per aliam formam, ut hic registratum est PhO IV. 299-301. (1005). 10Lásd pl. PhO III. 193. (699).
