Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)
II. "Ifjúságunk és elménk értesünknek idejétől fogván". Batthyány Ádám udvari műveltséte
Batthyány Ádám udvari műveltsége 63 Ferenccel és Zrínyi Györggyel együtt jelen volt Sziszek és Kiskomár fölmentésénél, „megkezdvén a katonaiskola első elemeinek tanulását, amit azelőtt neki, mint egyetlen fiúnak atyja nem engedett meg.”13 14 A következő években familiárisaival együtt harcolt például 1593-ban Sziszek újbóli fölmentésénél, 1594-ben Esztergom alatt, ahol Balassi Bálint halálát lelte, és 1601-ben Székesfehérvár visszafoglalásánál.15 Tapasztalatai miatt 1601/1602-ben Körmend és a környező várak királyi főkapitánya lett, 1604-ben pedig az elhunyt Nádasdy Ferenc után ő kapta meg a dunántúli kerületi főkapitányi tisztséget, majd 1605-től Sopron vármegye főispánságát is. Mindkét tisztséget vonakodott elfogadni, és a főkapitányságról 1609-ben végül le is mondott.16 A főispánságban azonban haláláig megmaradt, noha a megyében egyáltalán nem volt birtoka. A megyei nemesség is inkább Nádasdy Ferenc fiát, Pált akarta, de ő már 1604-től Vas megye élén állt, tehát ott, ahol Batthyányi a birtokai inkább alkalmassá tették volna főispánságra. Sopron megye irányításában így ottani birtokos familiárisaira támaszkodott, elsősorban mankóbüki Horváth Bálintra, aki 1618-ban Sopron megye alispánja lett.1' Batthyány tekintélyét jelezte, hogy 1606 őszén tagja volt a zsitvatoroki béketárgyalások magyar delegációjának,18 majd 1608. november 22-én a pár nappal korábban koronázott II. Mátyás magyar királyi főlovászmesterré nevezte ki. Bocskay István felkelése idején, 1605-ben Batthyány Ferenc már a dunántúli események egyik kulcsszereplője volt. Közös református hitük ellenére sem állt az erdélyi fejedelem oldalára, hanem katonái mindvégig harcban álltak a Németi Gergely és Hagymási Kristóf szentgróti kapitány által vezetett hajdúcsapatokkal.19 „Azt mondják, hogy én is közikbe állottam az hajdúknak,” - írta 1605. július 8-án Németújvárról anyjának - „de addig kegyelmed ne higyje, valamíg Prágába egynihány szép asszony héával lesztek, mert én bizony ennihányat elhoztam volna bennek.”20 13Illésházy István levele B. F.-nek, Németbród, 1592. aug. 19.: Jenei: Literátorpolitikusok 20. 14Isthvánffi Miklós levele Clusiusnak, Pozsony, 1592. okt. 31.: IstváNFFI: Clusius-codex 214. Vö. Magyarországi humanisták 851. 15Paulik: Genealogia ff. 45-46.; Takáts: Zrínyi Miklós nevelőanyja 55., 67-68.; Koppány: Batthyány Ferenc 90. 16Takáts: Zrínyi Miklós nevelőanyja 68., 101.; Pálffy: Főkapitányok 269., 280.; PÁL- ffy: Batthyány 328-329. 17Dominkovits: Főúri familiárisok 515-517.; Dominkovits: Horváth Bálint; Dominkovits-Pálffy: Nádasdy 782. 18Karl Nehring: Magyarország és a zsitvatoroki szerződés (1605-1609). Sz 120 (1986) 1-50.: 10. 19Dominkovits: Egy nemzetek lévén 48-51.; Pálffy: Magyar Királyság 374. 20Dominkovits: Egy nemzetek lévén 48.
