Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)

I. "Őstől maradott jók". Udvarok és hagyományok

Udvarok és hagyományok 55 emlékirataiban arról számolt be, hogy a Batthyány családba a kál­­vinizmust bizonyos „Batthian Firenze” hozta be Franciaországból.168 (Eme „Firenze” alatt minden bizonnyal Boldizsár értendő, akit a lu­xemburgi jezsuita összekevert fiával, Ferenccel.) Batthyány Boldizsár rokonszenvét a hugenották iránt egy Párizsból írott levele is alátá­masztja: ebben ugyanis a „legnagyobb zsarnokságnak” nevezi a luthe­ránusok üldözését.169 (A hugenották magukat kálvini tanaik ellenére lutheránusoknak nevezték.) О maga ugyan éppen a katolikus párt ve­zérének, Francois de Guise hercegnek a szolgálatában állt, de talán nem véletlen, hogy éppen az 1562 márciusában kezdődő hugenotta háború előtti hónapokban hagyta el Franciaországot. Az esetleges hugenotta hatással szemben viszont tény, hogy a Batthyány-birtokokon működő lelkészek többsége inkább lutheránus volt,170 és - amint például Szakály Ferenc rámutatott - a Németúj­váron működő Manlius-nyomda 1582 és 1585 közötti kiadványainak tanúsága szerint „a nagyúr jobban kedvelte a lutheránusokat, mint a kálvinistákat, s Szegedi Kis és Skaricza helyett Frankovics Gergely műveinek kiadását részesítette előnyben”, továbbá hogy „aligha vélet­len, hogy a Batthyány Boldizsárral levelező lelkészek között Skaricza Mátét leszámítva egyetlen szakramentáriust sem találunk”.171 Katona Imre viszont úgy vélte, hogy Batthyány Boldizsár nem érthetett egyet azon evangélikus teológusokkal, akik a törököt Isten büntetésének tar­tották, és harc helyett passzív bűnbánatra biztattak. Ezért szerinte „sokáig nem kötelezi el magát egyik vallási irányzatnak sem, később azonban ...a kálvini eszmékhez csatlakozik”.172 Később Katona Pi­eter Bruegel Keresztelő Szent János prédikációja című festményének Németújvárra kerülése kapcsán arra a következtetésre jutott, hogy Batthyány a kálvinizmussal sem szimpatizált, mivel elítélte „az egyre fokozódó felekezetiesedést”, hanem eklektikus „vallási eszmerendszere az anabaptizmustól sem állhatott távol”. Ez azonban nehezen bizo­nyítható, mivel ezt az irányzatot Magyarországon törvényileg tiltot­ták,173 és ezért titkolták. Jellemző például, hogy amikor a Konstanti­nápoly felé tartó Ungnád Dávid és a kíséretében utazó Stefan Gerlach evangélikus lelkész 1573. június 17-én Nagymaroson elbeszélgetett az ottani lelkésszel, az először „azt mondta, hogy lutheránus, és az ágos­tai hitvallást követi”, de később, vacsora után, séta közben „bevallotta, 168Wiltheim: Itinerarium 139. 169Eckhardt: Batthyány Boldizsár 38. 170Iványi: Reformáció passim, főként 62-63. n° 85., 86. és 119. 171 Szakály Ferenc: Mezőváros és reformáció. Tanulmányok a korai magyar polgárosodás kérdéséhez. Bp. 1995. 154., 295. (Humanizmus és reformáció 23). Vö. RMNy 516-571. passim-, IvÁNYI: Reformáció passim. 172Katona: Mozgalom 166. 173Katona: Bruegel 75-80.

Next

/
Oldalképek
Tartalom