Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)

IV. "Az jó és hű szolgákat". Az udvari társadalom

320 ,Az JÓ ÉS HŰ szolgákat’ 1644-ben Mikulich Sándor és 1644/1645-ben a Bercsényi úrfiak szolgáival kapcsolatban is.405 Batthyány Adám udvarának hatóköréhez és elismertségéhez, illetve a főrendű fiatalok udvari neveléséhez tehát fontos adalékokkal szolgál, ha meg­vizsgáljuk azoknak a fiatal főrendieknek a sorsát, akik legalább egy ideig udvarában tartózkodtak. A forrásokban fölbukkanó első fiatal főnemes a huszonhat éves tre­­bosztói Révay János volt, aki 1634. május 14-től öt lóval szolgálta Batthyány Ádámot, akit azonban hamarosan el is hagyott. Távozá­sának okát nem ismerjük, de a konvencióskönyvbe azt jegyezték be, hogy „esztendeje félbehagyván ment el tűlönk”.406 Ezután szintén rö­vid időre Forgách Miklós felső-magyarországi főkapitány szolgálatába állt, majd Esterházy Miklós nádor vette udvarába. „Anno 1635. 25. junii Bittse iránt Vág vizében füredvén beléhalt. 27. temettük el bit­­tsei templomba, noha még meg nem gyónt volt” - jegyezte föl róla bátyja, Révay László.407 Egyébként amikor Batthyánynál tartózkodott, még igazából nem volt főrendű, hiszen a Révay család trebosztói ága csak 1635-ben ka­pott bárói címet.408 A többi Révay-testvér viszont, akik közül János a negyedik volt, hasonlóképpen több udvart járt meg. A három idő­sebb fiúról azt is tudjuk, hogy udvari szolgálatuk (és katolikus hitre áttérésük) előtt a bártfai evangélikus iskolába jártak, feltételezhető, hogy János is ezt az utat járta, mielőtt udvari szolgálata megkezdő­dött. A legidősebbet, Lászlót tizenkilenc éves korától Esterházy Mik­lóshoz akarták adni szülei inasnak, de Esterházy - minden bizonnyal nem utolsósorban iskolázottsága miatt - „érdeme fölött megbecsülvén azonnal főállapatra vitte”. Révay László azután - későbbi följegyzései szerint csupán kényszerből - Illésházy Gáspárhoz került, és Bethlen követét, Dóczi Istvánt kísérte a portára, mielőtt 1621-ben visszatért Esterházyhoz. Öccse, István három nádort is szolgált, hiszen először Forgách Zsigmondnál volt inas, majd annak halála után, 1621-től „6 lóval szolgálta Thurzó Szaniszlót” a következő nádort, végül Esterházy Miklós udvari kapitánya lett. A harmadik testvér, András szintén II- lésházy Gáspárnál inaskodott, mielőtt Esterházy komornyikja lett.409 405„Mikulics Sándornak aminemő szolgái vagyon, akik az uraimékkal fognak enni”: Szaló­­noki és rohonci várainknál való continuus és egyéb rendbeli prebendások conscriptiója”, 1644. okt. 17.: MOL P 1322. Föld. fám. n° 685.; PrebkvNú 1644. (p. 123.). ,Bercsényi (László] uram szolgái, kik az uraim számba valók”: PrebkvRSz p. 169. (1645). 406BÁFF. 407Ipolyi: Révayak 446-447. 408MOL A 57. 8. kötet, pp. 103-105. 409Révay László: Naplójából. In: Bethlen Gábor krónikásai. S. a. rend. Makkal László: Bp. 1980. 263., 269.; Ipolyi: Révayak 447.

Next

/
Oldalképek
Tartalom