Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)
I. "Őstől maradott jók". Udvarok és hagyományok
50 ,Őstől maradott jók' ország) növényeiről szóló első botanikai szakkönyvet.146 Clusius egy kis kertet is tervezett Batthyány számára Szalónakra („petit jardin de Zallonocli’), olyan tengerentúli különlegességekkel, mint paprika, kánná (canna indica), korallbokor (solanum pseudocapsicum) és valószínűleg burgonya is.14' Igazi humanista értelmiségihez illően érdekelték Batthyány Boldizsárt a Szombathely környékén előkerülő római kori régiségek,148 1 582-ben pedig Joannes Manlius Laibachból távozni kényszerülő, protestáns elkötelezettségű nyomdája is Németújváron kapott menedéket, ahol megszakításokkal 1597-ig működött.149 Batthyány Boldizsár azonban nem volt életidegen szobatudós. Clusius „szellemes és igen tréfás embernek” nevezte,150 és már csak társadalmi rangja és birtokainak helyzete miatt sem tehette meg, hogy távol tartsa magát az oszmánok elleni határvédelemtől. A dunántúli főkapitányi tisztséget ugyan csak három hónapig töltötte be ideiglenesen 1568-ban, de nagy létszámú magánkatonasága élén ezt követően is gyakran részt vett a harcokban, együttműködve fiatalabb barátaival, Zrínyi Györggyel (1549-1603), és Nádasdy Ferenccel (1555-1604).151 Nádasdyval együtt az országos politikában is aktív szerepet vállalt, méghozzá „ellenzéki szerepben”. Nyílt titok volt, hogy Nádasdy és Batthyány kapcsolatban álltak Báthory István lengyel királlyal, akit talán el tudtak volna képzelni Magyarország trónján is. Az 1580., 1582. és 1583. évi országgyűléseken vezetésükkel a rendek sorozatosan visszautasították a királyi leiratokat (elsősorban magyar tanácsosokkal való kormányzást és 146 Carolus Clusius: Rariorum aliquot stirpium per Pannoniam, Austriam к vicinas quasdam provincias obseruatarum historia. Antverpiae, 1583. Függeléke egy latin-magyar növénynévjegyzék, amely 1583-ban Joannes Manlius Németújváron is kinyomtatott. Vö. RMNy n° 536., 538. 147Clusius és B. Boldizsár kapcsolatáról legújabban, a korábbi irodalom fölsorolásával: Bobory Dóra: „Qui me unice amabat”. Carolus Clusius and Boldizsár Batthyány. In: Carolus Clusius. Towards a cultural history of a Renaissance naturalist. Ed. Florike Egmond-Paul Hoftijzer-Robert Visser. Amsterdam 2007. 119-144.; Bobory: Sword 85- 100.; Balogh Lajos: Carolus Clusius (1526-1609) élete és munkássága (A nagy flamand tudós és barátai emlékének). Vasi Szemle 77 (2010) 395-421. 148Horváth Tibor Antal: Az első vasmegyei régiséggyűjtő. Vasi Szemle 9 (1942) 139-140.; Tóth Endre: A továbbélő ókor. In: Történelem - kép 265-275., 269-270. 149RMNy n° 516-812. passim; Zsigmondy Árpádné: Johannes Manlius és nyomdakészlete (1575-1605). In: OSzKÉvk 1982-1983. 271-410. L. még: Véghely: Történelmi adatok f. 23 V. 150„erat vir lepidus et valde facetus”: Clusius, Carolus: Rariorum plantarum historia. Antverpiae 1601. cclxxvi.; vö. Bobory: Sword 86. 151Szentmártoni Szabó: Batthyány 208.; Pálffy: Batthyány 326-328. Az 1587. évi kacorlaki győzelemről: Istvánffy-Tállyai 1/3. 77.
