Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)

II. "Ifjúságunk és elménk értesünknek idejétől fogván". Batthyány Ádám udvari műveltséte

98

.Ifjúságunk ... idejétől fogván'

kérdése, a katolikusok bálványozással és egyebekkel való rágalmazása, a két szín alatti áldozás) ráadásul (az utolsó kivételével) a Kalauzban összefoglalva is megtalálhatók a „Rövid tanúság, mint kelljen hasznoson beszélgetni a hit dolgairól?” című fejezetben.201

Úgy látszik, hogy a Batthyány Ádám által fölvetett problémák Pázmányt is foglalkoztatták. Másfél évvel később, 1631 elején ugyanis egy külön könyvet szentelt az Ádámot katolizálásra késztető érvek kidolgozásának Bizonyos okok, mellyek erejetűl viseltetvén egy főember az új vallások tőréből kifeslett, és az római ecclesiának kebelébe szállott címmel. A „főembert” ugyan nem nevezte meg, de sokatmondó, hogy az ajánlást Poppel Évához címezte.202 Minden bizonnyal az sem véletlen, hogy amikor 1633-ban a református Kismarjai Veszelin Pál dialógus formában választ írt Pázmány Péternek Kegyes és istenes beszélgetések címmel, akkor a beszélgetés egyik szereplője Krisztus lett, a másik pedig Ádám volt, „ki ez semmirekellő, patvarkodó, szitkokkal teljes és nem igaz okokért keresztyén hitit elváltoztatta, és az Úrnak nyája közül az Antichristus seregében állott. Ádám az Cardinálnak beszédit számlálja, az Christus ellenben azokra teszen valamit rövideden.”203

Batthyány Ádám formális áttérése 1629 szeptemberének első hetében történt. Az eseményről legrészletesebben és leghatásosabban a jezsuita provincia litterae annuae-ja számolt be, noha a megtérő nevének említése nélkül. Eszerint az ifjú főnemes, akinek anyja „dodonai tölgy” volt az evangélikusok között, az anyai könnyeknek ellenállva, titokban érkezett Bécsbe csekély kísérettel, hogy az Ám Hof-on álló jezsuita templom Szt. Ignác kápolnájában a rend egyik tagja (talán Lamormaini) előtt nyilvánosan letegye a hitvallást.204 Forró György, aki szemtanúja lehetett az eseménynek, azt

201 Pázmány Péter. Igassagra vezerlö Kalauz. Pozsony 1623. 2. kiad. Vö. RMNy n° 1293. A „Rövid tanúság” (III. könyv XVI. rész): 410-413. B. Á. hivatkozása: „Mely mondásokat a Magyar Kalauzban hosszan leírva találtam [a lapszélen:] föl. 186., 168”: Fazekas: Bekehrung 301.; Fazekas: Áttérési irat 105. - A kötet B. A. könyvei között: Koltai: Könyvtár n° 43., 364.

202RMNy n° 1511. Részletesen ismerteti: Szilasi: Batthyány Ádám 9-12. Ld. még: Schimert: Pázmány 384. - Az RMNy cáfolta azt a korábbi tévedést, hogy a mű Leonard Lessius munkájának fordítása lenne, de Pázmány egy másik munkájáról (Dissertatio, an unum aliquid ex omnibus Lutheranis dogmatibus, Romanae Ecclesiae adversantibus, Scriptura Sacra contineat. Posonii 1631.; vö. RMNy n° 1512.) vélte, hogy azt Pázmány В. A. meggyőzésére írta. Ez azonban nem valószínű, mert B. Á. nem tudott jól latinul.

203 Kismarjai Veszelin Pál: Kegyes és istenes beszélgetések, amelyekben az Ur Christus ... Adamnak egy el tévelyedet fiat meg akarja téríteni. Debrecen 1633. 3-4. Vö. RMNy n° 1562.

204„clam ea Viennam ad Domu Professam parva comitatus manu advolavit, ubi cum Sacerdote nostro composita in Odaeao S. Ignat' praemisso publico in Religionem Ort-