Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)

II. "Ifjúságunk és elménk értesünknek idejétől fogván". Batthyány Ádám udvari műveltséte

Batthyány Ádám udvari műveltsége

93

1629. július 28-án megegyezés jött létre Poppel Éva és Batthyány Ádám között. Ennek pontos szövege nem maradt fönn, így tartalmára csak a későbbi hasonló megállapodásokból tudunk következtetni. Úgy lászik, hogy Ádám átvehette apai öröksége egy részét, főként Rohoncot. A körmendi és a németújvári uradalom közös lett, míg Szalónak és Gereben Poppel Éváé maradt.184 A megegyezés azonban nem vonatkozott Poppel Éva anyai hozománybirtokaira (Dobra, Muraszombat-Rakicsány). Ezek továbbra is az ő kezén maradtak. A birtokmegosztás Poppel Éva számára egyben lakóhelyváltozást is jelentett. Lassanként elszállította holmijait Németújvárról,185 és két kisebbik lányával együtt saját birtokára, a dobrai várba tette át rezidenciáját.

Döntés a katolikus hit mellett

Az anyjával támadt ellentétek is hozzájárulhattak ahhoz, hogy a lassan felnőtté váló Batthyány Ádám egyre inkább eltávolodott a protestantizmustól, és 1629 nyarán, tizenkilenc évesen komolyan foglalkoztatta a katolikus hitre való áttérés gondolata.186 A helyzetet azonban némileg bonyolította,

I. Ferenc 1559. évi végrendelete. P. É.-ra is jellemző, hogy október 16-án Dobráról írt válaszában nem erre a fölvetésre válaszolt, hanem hosszan tiltakozott az ellen, hogy ő „a régi donatiót” magához vette volna (Poppel Éva levelezése 163. n° 39.). Vö. Koltai: Körmendi levéltár 209.

184Takáts Sándor szerint az 1629. évi megegyezés arról szólt, hogy Szalónak továbbra is P. E.-é marad, Gerebent viszont visszaadja fiának, de az köteles letenni az inscriptionalis összeget (Takáts: Zrínyi Miklós nevelőanyja 127.). Azonban ez ellentmondásos, mivel a második, 1632-es megegyezés is azt írta elő, hogy P. E. adja vissza Gerebent. - A körmendi tiszttartónak mind P. É., mind B. Á. adott utasításokat. Ld. pl. B. Á. levelei Vajkovics János körmendi tiszttartónak, 1629-1630.: MOL P 1314. n° 2352-2356., 2358-2366., 2371., 2376-2379.; P. É. levelei ugyanannak, 1630-1631.: MOL P 1314. n° 37957-37967., 37969., 37966., 37981.

185„tudod a végzés mint vagyon, hogy minden ingó marhámat szabadon elhozhatom onnét, és valahányszor el nem hadnál valamit hozni, mindannyiszor kétezer aranyon maradsz ellenem”: P. É. levele B. Á-nak, Szentgotthárd, 1630. jan. 28.: MLk I. 233. n° 161.

186B. Á. katolizálásának bőséges, de tévedésekkel teli történeti irodalma van. Illés Ferenc pinkafői káplán 1868-ban közölte „egy lelkes sz. Ferenczrendű atya” hiteltelen elbeszélését, miszerint B. Á.-ot felesége ferences udvari lelkésze térítette volna meg (Illés: Németújvár 924.; vö. Hahnekamp György. Magyar konvertiták. Bp. 1900. 28-30.). A református Véghely Dezső szerint Pázmány azzal biztatta áttérésre B. Á.-ot, hogy grófi címet ígért neki. B. Á. azzal mentette magát, hogy a szégyen miatt nem teheti. Az érsek azt tanácsolta, hogy Bécsben „gyónjon be”, és mikor ez megtörtént, a grófi címet is rögvest megkapta (Véghely: Történelmi adatok 24.). A tényeknek ezt az egyoldalú interpretációját vette át Thury Etele (Thury: Felső-Örs 300.) és Payr Sándor (Payr: Dunántúl 196-197.). Takáts Sándor nem nyilvánított véleményt abban, hogy ki térítette meg B. Á.-ot, viszont