Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)
II. "Ifjúságunk és elménk értesünknek idejétől fogván". Batthyány Ádám udvari műveltséte
Batthyány Ádám udvari műveltsége 77 egészen a temetésig, tehát másfél hónapon keresztül a szalónaki palotában az esti imádság idején egy-egy szentírási részletet olvastak és magyaráztak a helyi magyar prédikátorok. (Eleinte főként különböző zsoltárok voltak a bibliamagyarázat témái, majd sorban egymás után Jób könyvének első 27 fejezete.)85 November 1-jén indult a temetési menet Németújvárra, ahol másnap került sor a temetésre.86 A negyvenedik éve felé közeledő özvegy férje temetésekor is várandós volt, de a megszületett kisfiú, Miklós korán meghalt.87 így az apai javak egyetlen örököse, a Batthyány család egyetlen férfi tagja az akkor tizenöt éves Ádám maradt. Sorsdöntő évek Batthyány Ferenc temetése után néhány héttel, 1625. november 19-én a soproni országgyűlésen Poppel Éva bemutatta a királynak egyetlen élő fiát. Az esemény egyik szemtanúja, Carafa nuncius szerint Ádám ekkor 18-20 éves lehetett, megjelenése pedig éles elmét és okosságot árult el.88 A valóságban még tizenhatodik évét sem töltötte be, de a magyar jog szerint hamarosan törvényes korba lépett: néhány hónap múltán, tizenhat évesen már adósságokról és zálogokról, két év múlva ingóságairól rendelkezhetett, végül nyolc év múlva, 24 évesen érte el a nagykorúságot, amikor átvehette birtokainak irányítását.89 Ez a nyolc év, a felnőtté válás átmeneti évei, amely minden fiatalember számára nagyon fontos időszak, különösen jelentős változásokat hozott Batthyány Ádám és az őt körülvevő nem kicsiny környezet: az udvar, az uradalmak, a végvárak és az egyházak életében, szellemi, gazdasági és társadalmi téren egyaránt. Evangélikus fordulat Férje halálakor Lobkovicz Poppel Éva előtt két választási lehetőség állott: az újraházasodás vagy az özvegyi állapot fenntartása.90 Az első nagyobb biztonságot nyújtott volna számára, főként lelki értelemben. Anyagi-85Iványi: Reformáció 325-326. n° 357. 86Kanizsai Pálfi: Jegyzőkönyv. MPEtA IX. 80. 87Bradean-Ebinger: Hofsprache 61. 88Carafa nuncius jelentése, 1625. nov. 19.: Galla: Marnavics Tomkó 72. 89Werbóczy: Tripartitum pars I. tit. 111. Vö. Holub József. Az életkor szerepe középkori jogunkban és az „időlátott levelek”. Sz 55 (1921) 32-76., 212-235. 90A lehetőségekről: Horn: Nemesi árvák 64-66.
