Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)
V. "Csak egy jó véget látunk". Élet és halál az udvarban
486 ,CSAK EGY JÓ VÉGET LÁTUNK a császár vegye el a birtokot. Batthyány erre megfenyegette, hogy kenyéren és vízen fogják tartani, sőt azzal is, hogy megölik. Az özvegy meggyőzésének, úgy látszik, kidolgozott koreográfiája volt. Batthyány Pál képviselte az erőszakot, Kristóf pedig ugyanakkor levélben kérte az asszonyt, hogy „Isten irgalmára és Krisztus öt sebére” tekintettel ne ingerelje tovább öccsét, hanem írjon alá mindent, ő pedig majd kárpótlást ad saját birtokaiból. Ugyanígy könyörögtek Batthyánynénak a vele tárgyaló familiárisok is. Augusztus végén Wittmann Katalint visszavitték Pinkafőre, ahol egy rövid időre Julianna lányát is visszaadták neki, hogy azután ismét elvegyék tőle, és Rohoncra vigyék. Végül is a fizikai és lelki nyomás hatására az asszony aláírta az elébe adott pontokat, amely szerint 6000 forintért cserében lemondott az uradalomról. Ezt a vasvári káptalan helyszínre kiszálló tagjai, Folnai Ferenc prépost és egy másik kanonok is hitelesítették,411 és úgy látszik, hogy jelen volt a Batthyány fivérek nagynénje, Erdődyné Batthyány Erzsébet is, mert amikor Wittmann Katalin közölte, hogy úgyis tiltakozni fog majd az eljárás ellen, akkor ő szólt rá, hogy hallgasson, mert a grófok nagy urak, és az életével játszik. „Én sem vagyok paraszt” - válaszolta saját vallomása szerint Batthyányné.412 Ezt követően Batthyány Pál mostohaanyja ládáiból előkerestette és magához vette apja végrendeletének ottani példányát, majd összeiratta, hogy Wittmann Katalin Pinkafőről „minemű és mennyi partékát” vihet magával. Ezt a személyes vagyont elsősorban ruhák, ágyneműk, szőnyegek és evőeszközök alkották, de tartoztak hozzá keresztek, orvosságos üvegek, sőt „az maga képi” is. Az átvett tárgyak jegyzékét Wittmann Katalin 1660. augusztus 29-én hitelesíttette,413 majd hazaindulhatott a szülői házba, Bruck an der Mur-ba Batthyány Pál néhány familiárisának kíséretében,414 hogy 411A szerződést sem a vasvári káptalan hiteleshelyi levéltárában (a mutatók alapján), sem máshol nem találtam. A kanonokokat azonban név szerint említi Wittmann Katalin vallomása (MOL P 125. n° 11422.), bár a „Pettue” nevűt nem sikerült azonosítanom (vő. DesicS: Vasvár-szombathelyi székeskáptalan 322.; Sill: Vasvár-szombathelyi székeskáptalan 226.). Jelenlétükre utal az is, hogy a szerződés latinul készült, mert azt 1660. okt. 12-én B. Pál német titkárával, Bernard Robertivel fordíttatta le, és küldte el Wittmann Katalinnak: „Nun habe ich doch einen deutschen Secretarium Herrn Bernhards Roberti, den zur Pinkhafelds geschlossenen Contract drehen lassen, und den hiermit die Frau Gräfin von Wort zur Wort die Abschrift zur Empfang hat” (MOL P 1314. n° 5210.). 412„Nec ego rusticum habui”: MOL P 125. n° 11422. - Erdődyné jelenlétéről ld. még az 1672. évi vizsgálat kérdéseinek 8. pontját: MOL P 1313. Major. Lad. 34. Matrimonialia, n° 20. 413„Az minemű és mennyi partékát vütt magával Pinkaföldrül az asszony őnagysága”, 1660. aug. 28.: MOL P 1313. Major. Lad. 34. Matrimonialia, n° 16. 414A vallomásban (MOL P 125. n° 11422.) szereplő kísérő familiárisok nevei az alábbiak szerint azonosíthatók. „Reinwald Viktor”: Raimbolt Viktor, B. Á. inasa, majd continuus
