Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)
I. "Őstől maradott jók". Udvarok és hagyományok
48 .Őstől maradott jók' szolgált Bécsben. Batthyány Ferenc ezért arra kérte a királyt, hogy „bocsátaná haza Őfelsege, hogy készülhetne az menyekzű napra idenkorán”. II. Miksa azonban más „úrfiakkal” együtt mindenképpen magával szerette volna vinni az augsburgi birodalmi gyűlésre „azon gazdag szerszámmal, kivel Posonban koronázatján [1563-ban] voltának”. Javasolta hogy halasszák „az menyekzű napot pinkest havára valamely napra, akkoron jobb módon lehet az menyekzűi lakodalom az jó idó'ben. Rózsakoszorút viselhetnek akkoron, szobát sem kel fűteni az vendégeknek, züld fa levelébűl küll akkoron árnyékot csinálnia a tánchoz.”137 A család azonban nem ért rá megvárni a tavaszt: a lakodalom a fűtött szobákban ment végbe 1566 februárjában Németújváron.138 Miután 1566. november 29-én elhunyt az idős Batthyány Ferenc, a fiatal házaspár Szalónakra költözött, míg Batthyány Ferenc másik nagy uradalma, Németújvár özvegyi lakhelyként feleségére, Svetkovics Katalinra maradt. Batthyány Kristóf ugyan elkeseredetten tiltakozott az örökségből való kizárása ellen, és Svetkovics Katalin és Boldizsár között is keletkeztek ellentétek,139 de néhány év múlva, 1570-ben elhunyt Boldizsár apja, Batthyány Kristóf, 1575-ben pedig Svetkovics Katalin is, így minden Batthyány-birtok a család egyetlen férfitagjára, Batthyány Boldizsárra szállott.140 Boldizsár egészen különleges személyiség volt. Egyedülálló udvari tapasztalatai és nyelvismerete ellenére - Nicodemus Frischlin német humanista „octo linguarum Phoenix-nek nevezte141 - szívesebben tartózkodott otthon, saját váraiban és familiárisai között. Udvarkerülő természete egyenesen közmondásossá vált. „Úgy vagyon Kegyelmednek dolga, mint Bottyáni Boldizsárnak Maximilian császárral,” - írta egy évszázaddal később Vitnyédi István - „kit vadászni hívatott, azzal mentette magát, nincs lova, lovat ígértek neki, azt mondotta nincs nyerge, azt is ígértek, azután meg azt mondotta nincsen saruja, azt is hogy ígértek, azt adta válaszul, csodálja, nem veszi a császár eszében, hogy nincs kedve az vadászathoz”.142 137Bornemissza Pál nyitrai püspök levele B. Ferencnek, Bécs, 1565. nov. 15.: Iványi: Memorabilia 120-121. n° 211. Lásd még: Bobory: Sword 23.; PÁLFFY: Magyar Királyság 342-343. 138Ferdinánd főherceg levele B. Ferencnek, Prága, 1566. jan. 28.: Iványi: Memorabilia 122. n° 212. A főherceg azt írta, hogy követet küld, tehát a lakodalom biztosan jan. 28. után volt, szemben Paulik János adatával: Paulik: Genealogia f. 45r. 139Katona: Mozgalom 164-165., 169-172. 140Zimányi: Güssing 24.; Zimányi: Rohonc-Szalónak 17-18. 141 Imre: Szenei Molnár 177. 142Vitnyédi István Kecskésnek, Sopron, 1662. márc. 7.: Vitnyédi: Levelei I. 194.
