Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)
V. "Csak egy jó véget látunk". Élet és halál az udvarban
„Csak egy jó véget látunk’ 478 apjuk végakaratát, „hogy tudhassák ebből megtanulni, mint kellessék itt ez világon magukat viselni, s hova kellessék nékik is az jó magok viselése után céloznia, követvén aziránt az jó fiák atyjoknak nyomdokát minden jó erkölcsökben”.389 A fiúkon kívül számot tarthatott az örökség egy részére a 18 éves (esetleg valamivel fiatalabb) Batthyány Borbála Terézia is. Miután Esterházy Pállal eltervezett házassága elmaradt, 1659-ben még eladósorban volt. Végrendeletében emiatt Batthyány külön kitért arra, hogy ha nem érné meg lánya „illendő házaséttását”, akkor a hozományt fiai kötelesek majd kiadni.390 Végül az örökösök közé tartozott Batthyány Ádám második felesége, Wittmann Katalin, valamint 1657-ben született kislánya, a két éves Auróra Julianna is. Az ilyesféle helyzet nem számított különlegesnek vagy szokatlannak, mivel akkoriban a többszöri házasodás inkább jellemző, mintsem különleges esemény volt, és emiatt az özvegyasszonyok és gyermekeik közötti anyagi viták sem voltak ritkák, méghozzá nem csak a mostohagyermekek esetében. Végrendeletében Batthyány Ádám is igyekezett elejét venni az örökösök közötti vitáknak. Az 1658. február 20-án pecsétjével és aláírásával ellátott okmányt azonban - úgy látszik - sem valamely hiteleshely, sem kijelölt végrehajtók nem hitelesítették. Ennek a hiányosságnak pedig az lett az eredménye, hogy halála után végakarata csak annyiban valósult meg, amennyire azt két fia saját érdekében jónak látta. Az udvar sorsa Amikor Batthyány Ádám koporsóját 1659. június 16-án, a temetési mise végén elhelyezték a németújvári ferences templom kriptájában, talán megtették azt is, ami más főúri gyászszertartásokon szokásban volt (például 1626-ban Thurzó Szaniszló nádorén),391 tehát eltörték a hopmester - ez esetben Börzsönyi Tamás - pálcáját, jelezve, hogy az úr halálával udvara is megszűnt. A látványos jelkép ellenére azonban az udvarok általában nem szűntek meg a dominusz halálával, hanem átváltozva tovább éltek az örökösök udvaraiban, hiszen az örökölt vagyont ők is ugyanúgy működtetni akarták, mint az örökhagyó. Batthyány Ádám is tisztában volt vele, hogy az általa megszervezett udvari, uradalmi és katonai szervezet mennyire fontos, nemcsak családja, hanem az általa birtokolt megyényi terület életében. Ezért végrendeletében arra kérte örököseit, hogy 389BÁVégr. 390BÁVégr. 391 Horn—Szabó: Temetési rendtartások 340.
