Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)

V. "Csak egy jó véget látunk". Élet és halál az udvarban

464

.Csak egy jó véget látunk'

Arról azonban nem írt, hogy ugyanakkor ő is közel állt a halálhoz. Esterházy Pál viszont - csodás eseményt látva benne - följegyezte az általa vezetett családi naplóba: „gróf Bottyánj Mária Eleonóra asszony, boldog emlékezető uram bátyám ... meghagyott özvegye holt meg Rohonczon die 21. octobris reggel hét órakor, mikor szinte Fejérvárnál az harcon volnánk Bottyáni Ádám urammal, kit ugyanakkor megütött az guta, semmit sem tudván még leánya haláláról.”341 Batthyány azonban hamar lábra állt, lóra ült, és folytatta a hadjáratot. „Azt mondják, hogy Batthyány grófot szélütés érte, de hamarosan ismét jobban lett, és olyan állapotba jutott, hogy mindjárt kihasznált egy lehetőséget a törökök ellen, és azután néhány rabot is hazavitt” - jutott el a hír a Bécsben tartózkodó Ernst Adalbert Harrach prágai érsekhez.342

Mindezek után nem meglepő, hogy Batthyány Eleonórát nem férje mellé, Nagyszombatba temették, hanem a németújvári ferences templomba anyjához, akihez életében is jobban kötődött. A temetésére azonban csak több mint fél évvel halála után került sor. Ennek talán ismét anyagi vita lehetett az oka. 1654. december 1-jén ugyanis Batthyány Ádám azt írta Esterházy Pálnak, hogy „az temetésre való limitátiót is ... parancsolja meg az faluknak ... mivel már nem akarnám sokáig tartanám, hanem el akarnám temettenem az szegény asszonyt”.343 A szertartást végül 1655. március 29. és április 3. között, a pozsonyi országgyűlés ideje alatt tartották meg Németújváron. Március 29-én Szily István németújvári tiszttartó még a „temetőre hivattatott uraim” szállásairól és arról írt urának, hogy „Nagyságod rendeljen valami két főgazdát ide az temetéskor, az kik értenek afféle állapathoz”, öt nappal később pedig már a megmaradt élelmiszerről számolt be.344 A temetés egyébként látványában anyjáéhoz hasonló lehetett, mert ehhez is a kőszegi Tripsius János Mihály festett „atlasz” és „regál” címereket, sőt ravatalképet is (ami sajnos nem maradt fönn).345

341Eszterházy J.: Oklevéltár 215. - A gutaütésről ld. még: Ortelius II. 131-147. Vő. Magyar: Franziskaner 15. - A portyáról: Mkv II. p. 388.

342„Man saget, den Grafen Budiani habe der Schlag getroffen, seye doch bald wieder mit ihme besser worden, und seye der Zustand kommen, wie er gleich in einer Occasion wider den Türken gewesen, darvon er auch etliche Gefangen nachher Haus gebracht.”: Harrach: Diarien V. 775. (1654. okt. 21.).

343MOL P 1315. 2. cs. 1654. f. 39.

344Szily István levelei В. A.-nak, Németújvár, 1655. márc. 29. és ápr. 3.: MOL P 1314. n° 47817-47818. - Rákóczi László naplója szerint B. Á. 1655. márc. 22-én még Pozsonyban volt, majd ápr. 17-én megint. Közben azonban nem említi (Rákóczi L.: Napló 108-116.).

345„Szegény Eszterhási Lászlóné temetésérül való dispositiók”, 1655. márc. 26.: MOL P 1313. Memor. n° 1059.; Koppány: Tripsius 227-228.