Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)
V. "Csak egy jó véget látunk". Élet és halál az udvarban
Élet és halál az udvarban 457 házy László halála után a kismartoni birtok egy részét özvegy lánya nevében Batthyány Ádám igazgatta, a gvárdiánt is jól kellett ismernie. Malomfalvai Belsö-képpen indító tudomány című könyve 1653-ban, Püsky János győri püspök költségén jelent meg Bécsben, és természetesen Batthyány Adámnak is volt belőle példánya.300 1654. szeptember 8-án Malomfalvait provinciálissá választották. Három év múlva, 1657. szeptember 15-től custos lett, de erről decemberben lemondott, mert betegsége miatt nem vállalkozhatott arra, hogy Silvester Mori provinciálist az egyetemes rendi gyűlésre, Toledóba kísérje.306 307 Tíz évvel később, 1667-ben nem fogadta el azt a kitüntetést sem, hogy a király erdélyi püspökké nevezze ki. Közben azonban kétszer is viselte a kismartoni gvárdiánságot: 1662 és 1665 között, valamint 1667/1668- ban.308 Kismartonban halt meg 1669. április 21-én asztmában.309 Tallián Ferenc beszéde sajnos nem maradt fönn, pedig kinyomtatva „a többinél hosszabb” volt.310 Malomfalvai Gergely arról prédikált, hogy sorsát senki el nem kerülheti, tehát jobb ha előre szövetséget kötünk a halállal. Közben hatásosan lefestette a férj gyászát, és egyben dicsérte a „méltóságos istenfélő nympha”, a „tekéntetes heroina” erényeit. „Ne öld meg [feleségemet],” - adta Batthyány Ádám szájába a Halálhoz szóló szavakat Malomfalvai Gergely - „ki nékem 22 esztendőtől fogva szeléd alázatossággal és híven szolgált, és akinek gyakorlatos könyörgő szép intési, áhítatos imádsági és szerzetesek által rendelt zsolozsmái engemet, jámbor vitéz szolgáimmal egyetemben gyakran lelki és testi veszedelemtől oltalmaztanak. lm kész vagyok őtet drága kinccsel megváltani, nem szánom egészségéért a patikaszerszámokat, és örömest fölnyitom életéért kincses tárházamat.” Majd a gvárdián így dicsérte tovább Aurórát: „az kora betegeknek orvosa, az ügyefogyott koldusoknak és raboknak gyámolító oszlopa, az árváknak tutora, az papi rendeknek böcsülője és az szerzeteseknek édesanyjok vala,... a templomok gyakorlásában Aurora consurgens, fölkelő hajnal, és életének napjaiban, mulier timens Deum, istenfélő asszonyállat lévén. Az áhítatosságban és jó magaviselésben világos tükörök vala, mind a 306RMNy n° 2462. Ld. Koltai: Könyvtár n° 400. 307Karácsonyi: Szent Ferencz rendje 119-122. 308Magyar Arnold OFM: Schicksal eines Klosters. Das erste Franziskanerkloster von Eisenstadt im Rahmen der Geschichte der Marianischen Ordensprovinz 1386-1625. Eisenstadt 1970 (BF 60) 150. 309Weiss: Catalogus n° 2355.; Farkas: Scriptores 23-24.; Karácsonyi: Szent Ferencz rendje И. 615.; Takács: Aszketikus élet 49-50.; Jener Irodalmi levelek 688.; RMKT XVII/9. 675. 310Iványi: Könyvjegyzék 291. n° 497.
