Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)

V. "Csak egy jó véget látunk". Élet és halál az udvarban

Elet és halál az udvarban 433 Szalónakot 1636. december 1-jén vehette át Batthyány Ádám anyjá­tól saját kezelésébe. Még előtte, valószínűleg augusztusban kelt Batthyány Adámnak az a följegyzése, amelyet a szalónaki kolostoralapításhoz nyúj­tandó támogatásról készített. „Az mi az szalónaki kalastromot illeti,” - írta - látván Kegyelmedtek, és azt kívánván, inkább hogy sem az itten való helyt [Rohoncot], ... abban sem tartok ellen, oztán csak elsőben hát jusson az jószág és az vár kezemhez”. Batthyány ekkori ígéretei azonban a korábbi tervekhez képest visszafogottabbak voltak. A 4000 forint helyett, amelyet a rohonci kolostor fölépítésére szánt volna, Szalónakra kevesebbet ígért,,snivel annak az szentegyháza ép”, és elutasította a domonkosoknak azt a kérését is, hogy négy vagy hat rendtag ellátására állandó jövedelmet adjon, csupán alkalmi segítséget vállalt. Azt tanácsolta viszont, hogy a püspöktől kérjenek jövedelmet, amint azt állítólag Sennyey István is ígérte annak idején.187 188 Ez ügyben maga is írt Draskovich Györgynek, az új győri püspöknek, aki szep­tember 14-én írott válaszában fölajánlotta, hogy a domonkosoké lehetnek a Körmendre menekült és ott megszűnt veszprémvölgyi ciszterci apácako­lostor jószágai. Ez azonban kitérő válasz volt, mert az apácák birtokát már 1626-tól a győri jezsuita kollégium birtokolta, és - bár az adományozást többen vitatták - nyilván Draskovich sem akarta kivenni kedvenc jezsuitái kezéből. „Egyébképpen magam is örömest segíteném a jó [domonkos] pá­tereket,” - írta - „de nem érkezem reá, mivel most fundálok [alapítok] itt Sopronban a páter jesuitáknak collégiumot, kire igen sok megyen.”189 Az új szalónaki megoldás is megfelelt volna a domonkosoknak, de mi­vel úgy is meg kellett várni a birtok december 1-jén esedékes átvételét, a megvalósítás továbbra is halasztódott, sőt úgy látszik, hogy el is felejtődött. Ekkor Pálffy Pál és felesége, Kühn Franciska (a piaristák későbbi magyar­­országi letelepítője) volt az, aki ismét előmozdította az ügyet azáltal, hogy 1637. február végén Bécsben meghívta magához a domonkosokat és Bat­thyányi, akik megegyeztek abban, hogy a főrend pénzt, építőanyagot és embereket ad a kolostor építéséhez, és minderről szerződést is kötnek, ha a domonkosok fölkeresik őt Magyarországon. A távozó Ferrarival Pálffyné azt is megígértette, hogy rendalapítójuk, Szent Domonkos közbenjárása révén 187Koltai: Rohonci templom 387. 188„Memoriale az barátoknak” (magyar fogalmazvány és latin fordítás) [1636]: MOL P 1322. Vall. ff. 168. - Talán erre vonatkozik B. Á. 1637. februárban készített iratlajstro­mának egy tétele: ,Az minemő választ adtam legutószor az dominikánus barátoknak az kalastrom felől”: MOL P 1337. 1. cs. n° 2. p. 2. 189Draskovich György levele B. Á.-nak, Sopron, 1636. szept. 14.: Iványi: Dominikánus levelek 50. n° 17. - A veszprémvölgyi apácák birtokáról: Acsay: Győr 13-24.; Iványi: Dominikánus levelek 18-19.

Next

/
Oldalképek
Tartalom