Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)
V. "Csak egy jó véget látunk". Élet és halál az udvarban
Elet és halál az udvarban 433 Szalónakot 1636. december 1-jén vehette át Batthyány Ádám anyjától saját kezelésébe. Még előtte, valószínűleg augusztusban kelt Batthyány Adámnak az a följegyzése, amelyet a szalónaki kolostoralapításhoz nyújtandó támogatásról készített. „Az mi az szalónaki kalastromot illeti,” - írta - látván Kegyelmedtek, és azt kívánván, inkább hogy sem az itten való helyt [Rohoncot], ... abban sem tartok ellen, oztán csak elsőben hát jusson az jószág és az vár kezemhez”. Batthyány ekkori ígéretei azonban a korábbi tervekhez képest visszafogottabbak voltak. A 4000 forint helyett, amelyet a rohonci kolostor fölépítésére szánt volna, Szalónakra kevesebbet ígért,,snivel annak az szentegyháza ép”, és elutasította a domonkosoknak azt a kérését is, hogy négy vagy hat rendtag ellátására állandó jövedelmet adjon, csupán alkalmi segítséget vállalt. Azt tanácsolta viszont, hogy a püspöktől kérjenek jövedelmet, amint azt állítólag Sennyey István is ígérte annak idején.187 188 Ez ügyben maga is írt Draskovich Györgynek, az új győri püspöknek, aki szeptember 14-én írott válaszában fölajánlotta, hogy a domonkosoké lehetnek a Körmendre menekült és ott megszűnt veszprémvölgyi ciszterci apácakolostor jószágai. Ez azonban kitérő válasz volt, mert az apácák birtokát már 1626-tól a győri jezsuita kollégium birtokolta, és - bár az adományozást többen vitatták - nyilván Draskovich sem akarta kivenni kedvenc jezsuitái kezéből. „Egyébképpen magam is örömest segíteném a jó [domonkos] pátereket,” - írta - „de nem érkezem reá, mivel most fundálok [alapítok] itt Sopronban a páter jesuitáknak collégiumot, kire igen sok megyen.”189 Az új szalónaki megoldás is megfelelt volna a domonkosoknak, de mivel úgy is meg kellett várni a birtok december 1-jén esedékes átvételét, a megvalósítás továbbra is halasztódott, sőt úgy látszik, hogy el is felejtődött. Ekkor Pálffy Pál és felesége, Kühn Franciska (a piaristák későbbi magyarországi letelepítője) volt az, aki ismét előmozdította az ügyet azáltal, hogy 1637. február végén Bécsben meghívta magához a domonkosokat és Batthyányi, akik megegyeztek abban, hogy a főrend pénzt, építőanyagot és embereket ad a kolostor építéséhez, és minderről szerződést is kötnek, ha a domonkosok fölkeresik őt Magyarországon. A távozó Ferrarival Pálffyné azt is megígértette, hogy rendalapítójuk, Szent Domonkos közbenjárása révén 187Koltai: Rohonci templom 387. 188„Memoriale az barátoknak” (magyar fogalmazvány és latin fordítás) [1636]: MOL P 1322. Vall. ff. 168. - Talán erre vonatkozik B. Á. 1637. februárban készített iratlajstromának egy tétele: ,Az minemő választ adtam legutószor az dominikánus barátoknak az kalastrom felől”: MOL P 1337. 1. cs. n° 2. p. 2. 189Draskovich György levele B. Á.-nak, Sopron, 1636. szept. 14.: Iványi: Dominikánus levelek 50. n° 17. - A veszprémvölgyi apácák birtokáról: Acsay: Győr 13-24.; Iványi: Dominikánus levelek 18-19.
