Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)
V. "Csak egy jó véget látunk". Élet és halál az udvarban
V. „Csak egy jó véget látunk” Élet és halál az udvarban Családi élet Amikor Batthyány Ádám és Formentini Auróra 1632. február 3-án összeházasodott, Ádám volt a Batthyány család egyetlen férfi tagja. Számára is fontos szempont volt, hogy „házasadnám meg, mivel az én famíliám már csak elfogyófélben volna”.1 Ezért kötött a kor szokásaihoz képest viszonylag fiatalon házasságot, és ezért kísérte különösen feszült várakozás a házaspár első gyermekeinek megérkezését. Születések és keresztelők Formentini Auróra nehezen mondott le arról, hogy a császári udvar pezsgő életétől távol, az általa ismeretlen Magyarországon éljen, és ezt eleinte férje sem nagyon erőltette. Három héttel az esküvőjük után, 1632. február 23-án például Auróra Bécsben volt, és hajadon udvarhölgytársaival, Susanna Kollonichcsal és Klara Veronika Breunerrel, valamint Ernst Adalbert Harrach prágai érsekkel együtt vacsorázott utóbbi özvegy édesanyjánál.2 Kilenc hónappal később, 1632 novemberében, amikor Auróra már hat hónapja állapotos volt, úgy látszik, az a gondolat is fölmerült, hogy Bécsben szüli meg első gyermekét. Ezt azonban anyósa, Lobkovicz Poppel Éva határozottan ellenezte. Hivatkozott a nem megfelelő bécsi „aierre”, a fölösleges költségekre, főként pedig arra, hogy ott nincsen mód megfelelő reprezentációra. Azt írta fiának: „Gondold meg, édes fiam, minemő gyalázatodra lenne, ha ott fönn lenne gyermeke. Zsellyér házban lakói, amely nem tied, itt penig az Úristen minemő szép várakkal látogatott, adott neked, hogy azok mind pusztán álljanak.”3 Lobkovicz Poppel Éva tanácsát azonban különös színben tünteti föl egy három évvel későbbi esemény. 1635 novemberében ugyanis ked-1B. Á. levele P. É.-nak, Bécs, 1631. okt. 28.: Poppel Éva levelezése 115-116. n° 16. 2 Harrach: Diarien II. 30. 3Poppel Éva levele B. Á.-nak, Dobra, 1632. nov. 28.: Kincses: Poppel Éva 139. n° 25.
