Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)
IV. "Az jó és hű szolgákat". Az udvari társadalom
324 ,Az jő és hú szolgákat’ Miután tehát a királyi Magyarországon mindkét Bercsényi testvér karrierje megszakadt, 1650-re Rákóczi György szolgálatába álltak és visszaköltöztek Erdélybe, ahol fiatalon hunytak el: László 1654-ben, Imre pedig 1660-ban a gyalui csatában.433 1655-ben azonban Batthyány Ádám udvarában szolgált fiatalabb öccsük, az 1633 körül született Bercsényi Miklós (a későbbi kuruc tábornok apja), aki a nagyszombati jezsuita gimnáziumot, majd 1650- től 1652-ig a bécsi egyetemet is látogatta.434 1653 augusztusában László bátyjával együtt járt IV. Ferdinánd regensburgi udvarában, hogy királyi támogatást szerezzenek Forgách Ádám által elfoglalt birtokaik védelmében,435 majd bátyjaival együtt ő is Erdélybe költözött és részt vett II. Rákóczi György lengyelországi és erdélyi hadjárataiban.436 Erdélyi tartózkodása viszont nem volt folyamatos, mivel 1655-ben több hónapot Batthyány Ádám udvarában, öt, később hét szolgájával és egy inasával együtt.437 Innen indult tehát Koháry Istvánéval párhuzamos katonai karrierje, amelynek során 1660-ban az érsekújvári lovasság vicekapitánya, majd 1663-ban főkapitánya lett. 1664-től egészen 1687-ig dunáninneni kerületi és bányavidéki végvidéki főkapitány helyettes volt. 1664-ben nősült meg, amikor Forgách György özvegyét, Maria Elisabeth Rechberget vette feleségül.438 A két idősebb Bercsényi-fiúval egyidőben, 1644-ben szolgált a Batthyány-udvarban Mikulich Tamás személynök (1631-1649) fia, Sándor is hat vagy hét szolgájával és egy inasával együtt. Külön érdekesség, hogy szolgái között voltak rokonai is: inasa, Mikulich Miklós és egyik „lovászlegénye”, Mikulich Tamás.439 Az ő pályája azonban még Bercsényi Imrénél és Lászlónál is inkább mellékvágányra futott. Már 1641-től vérfertőző viszonyt folytatott nővérével, 1657-ben pedig ezen túl még nemi erőszak, homoszexualitás, gyilkosság és más hatalmaskodások miatt indult vizsgálat ellene. (Azért nem korábban, mert a horvátországi rendek állandó panaszai ellenére személynök apja örökös kegyelmet szerzett számára, amelyet csak az 1655. évi országgyűlés függesztett föl.) A per során Mikulichot fej- és jószágvesztésre ítélték, 433Thaly: Bercsényi család I. 193., 231., 236. 434Thaly: Bercsényi család I. 193-194., 199., 210. - 1650-ben ő mondta a Szt. László napi beszédet a magyar natio szokásos ünnepségén:,Fiber Inclytae Nationis Hungaricae”, 1632 1796: AUW, Natio Hungarica, Bd. 2. f. 35r. Vö. RMK III. 1765. 435Thaly: Bercsényi család I. 220. 436Thaly: Bercsényi család I. 231., 235. 437MOL F 1322. Föld. fám. n° 1260., 1341. 438Thaly: Bercsényi család I. 239-240., 247.; Pálffy: Főkapitányok 271. 439BÁFF. „Az udvar népe lovaira amint a fűre rendeltettenek”, 1644. máj. 20.: MOL P 1322. Föld. fám. n° 663. Az itt fölsorolt szolgák: Mikulich Miklós inas, Lovász Péter, Radicsovics György, Zaboki Marcis, Zaboki Gergely, Mikulich Tamáskó, Hegedűs Marcsin, Sobolics Jurica lovászlegények.
