Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)
IV. "Az jó és hű szolgákat". Az udvari társadalom
308 ,Az JÓ ÉS HŰ szolgákat’ is voltak a XVII. században már jelentős mértékben kiépülő iskolahálózattal szemben, főként azért, mert nem készített föl kellőképpen a modern közigazgatási és katonai hivatalok megkövetelte feladatok ellátására. Zrínyi Miklós emiatt az 1663-ban készült Áfiumb&n keményen elítélő véleményt fogalmazott meg a magyar udvari nevelésről: „Fiaink ... ha ugyan derekasan látni, hallani akarnak (az mint ők mondják), egy magyar úr udvarában béállanak és szerződnek. Ott mit tanulnak? Innya. Mit többet? Pompáskodni, egy mentét arannyal megprémezni, egy kantárt pillangókkal felcifrázni, egy forgóval, egy varrott lódinggal pipeskedni, egy paripát futtatni, egyszóval esküdni, hazudni, semmi jót nem követni. ... Az ital legnagyobb mesterség és katonaság. Mentül aljosabb s rosszabb lovászokkal, kóborló katonácskával társolkodhatnak, legnagyobb katonaságnak tartják. ... Senki nem tanul tudományokat, senki nem lesz zarándokká, hogy láthasson, tudhasson abból valamit hazájának szolgálni. Ezek kévánják osztán a generálisságot, és ugyan ezeknek kell adnunk, mert ha nincs más jobb.”351 A nemesség többsége azonban a XVII. században, sőt még később is nagyobbnak ítélte az udvari nevelés előnyeit, mint elégtelenségeit. Úgy vélték, hogy a fiatal nemesek, akiknek életük során familiárisként vagy esetleg dominuszként kell érvényesülniük, az ehhez szükséges tapasztalatokat legjobban egy jól működő, vagy legalábbis annak hírében álló, jó kapcsolatrendszerrel rendelkező udvarban szerezhetik meg. Még azok is, akik kora udvarainak szellemi és erkölcsi állapotát Zrínyihez hasonlóképpen látták, nem az udvari nevelést, mint módszert, hanem csak a korabeli udvarok rossz erkölcseit, - mint Rimay János 1629-ben megfogalmazta - a „nem udvari udvariságot” kárhoztatták, amely „a virtusnak [erénynek] háta megé vetett gyaláztatásából, tövéből, gyökeréből való kifordétásából gyarapodik országunkban”.352 A század végén, a familiárisi rendszer alkonyán keletkezett Udvari violya című vers kritikus szerzője is a régi idők udvarait állította kortársai elé példaképül: Salamontól fogva sok udvarok voltak, Kikben nagy hercegek, grófok, s urak laktak Mintegy iskolában ifjak úgy tanultak, De akkor orroknál urak tovább láttak. 351ZrÍNYI: Prózai munkák 211. 5114-5135. sorok. 352Rimay János levele I. Rákóczi Györgynek, 1629. máj. 25.: Rimay: írásai 232. Ld. MURt 42-43.
