Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)
I. "Őstől maradott jók". Udvarok és hagyományok
Udvarok és hagyományok 29 haza megyek” - írta Wesselényi Ferenc nádor 1658 augusztusában, amikor a magyar rendek érdekeinek érvényesítése kudarcot vallott az erdélyi válság egyik kritikus pillanatában.65 Ebben a helyzetben a magyar nemesség számára a királyi udvar integrációs és kommunikációs szerepét főként a pozsonyi vagy soproni országgyűlések vették át, az egyéni karrierépítés szempontjából pedig fölértékelődött a főúri udvarok és a főnemeseknél való szolgálatvállalás jelentősége. Ráadásul az is hamar kiderült, hogy a török hódítás miatt szinte állandósult „csatázások” közepette az egyik leghatékonyabb katonai védelmet a főúri nagybirtok gazdasági alapjain létrehozott, familiárisokból, hajdúkból és szabadparasztokból álló magánhadseregek adták. Ezért érthető, hogy Zrínyi Miklós 1656/1657-ben Mátyás királyról elmélkedve, udvaráról leginkább azt emelte ki, hogy az „Mars oskolájaként” szolgált a „haza megmaradására”. A XVI-XVII. századi Magyar Királyságban a távoli királyi udvar és az erdélyi fejedelmi udvar mellett több olyan jelentős főúri udvar jött létre, ahol a birtokos nemesség tagjai familiárisi szolgálat vállalásával segíthették társadalmi emelkedésüket és vagyoni gyarapodásukat. A legjelentősebbek Felső-Magyarországon a Rákóczi, Báthory és Csáky, Alsó-Magyarországon az Illésházy, Thurzó, Forgách és Pálffy, a Dunántúlon pedig az Esterházy, Nádasdy, Zrínyi, Erdődy és nem utolsó sorban a Batthyány család tagjai körül jöttek létre. A Batthyány család udvari hagyományai Batthyány Lajos kancellár és testvére, Károly dalmát-horvát-szlavón bán 1745-ben azzal a kéréssel fordultak királynőjükhöz, Mária Teréziához, hogy mivel „családjuk régi nemességét más tartományokban is bizonyítani akarják”, erősítse meg pelikános címerüket, amelyet II. Ulászló király 1500- ban adományozott ősüknek, Boldizsár egykori jajcai bánnak. Indoklásképpen előadták, hogy „ők ugyan közvetlenül és törvényesen a Magyar Királyság legrégebbi és legősibb nemzetségéből, az Orsi vagyis Kővágó-örsi nemesektől származnak, akik egykor az ország tisztségeiben és megtisztelő feladataiban különféle tettekkel tündököltek, ugyanebben a Magyar Királyságunkban számos földet és jószágot és már 1290 előtt egy Kővágóörsön épített palotát birtokoltak, de ezt követően a néhai Őrsi Mátyás ispánnak, azon mondott palota birtokosának dédunokája, Kővágó-örsi György akkori esztergomi várnagy az 1397. évben kieszközölvén, hogy kiváló és jeles érdemei miatt Zsigmond császár és magyar király adományából Battyán és sok más, 65Acsády Ignác. In: MNT VII. 20.
