Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)
IV. "Az jó és hű szolgákat". Az udvari társadalom
I 242 „Az JÓ ÉS HŰ szolgákat” írásba foglalták. ,Дг minemő mandátumot 25. septembris adott volt Nagyságod, én 26. septembris, mivel szombat volt, sáfárok és bírák előtt publice olvastam” - számolt be például Tapolcsányi János németújvári számtartó urának.10 Thurzó Imre is fölolvastatta 1617-ben kiadott udvari rendtartását, Nádasdy Ferenc pedig 1660-as években az inasoknak szóló instrukcióját, sőt Thurzó azt is előírta, hogy „mikor valakit az udvarunkban beveszünk, hoffmester uram ez mi szerzetünkkel és írásunkkal erősíttetett akaratunkat olvassa meg előtte”.11 Még világosabban szólt Batthyány Adám udvari rendtartásának írásba foglalási szándékáról egy másik, 1648 elején készült tervezet, amely azokat sorolta föl, „az kiknek gróf Batthyáni Ádám uram őnagysága udvarában hiteseknek kell lenni; amellett ki-ki mint viselje magát; ez szerént ... adatik instructio nékik.”12 Az irat készítésének oka az volt, hogy 1648 januárjában Batthyány olyan hírt kapott, mely szerint a kanizsai törökök őt és Zrínyi Miklóst „mesterséggel, étetés által” akarják megölni. A merényletet állítólag olyan magyar fogságba esett törökök segítségével akarták végrehajtani, akik váltságdíjukat gyűjtötték, és azzal ismét magyar földre készültek. Mindez éppen akkor történt, amikor komoly esély volt rá, hogy a harmincéves háborút lezáró vesztfáliai békekötés (1648) után a keresztény seregek ismét a török ellen fordulnak. Zrínyi és Batthyány és más magyar vezetők ennek megfelelően mindent megtettek, hogy a határmenti harcok kiszélesítésével okot szolgáltassanak egy olyan háborúra, amely reményük szerint Magyarország megszabadulását hozta volna a török uralom alól. A feszült helyzetben nem volt elképzelhetetlen, hogy a törökök a két magyar vezető megmérgezésére tegyenek kísérletet, így Batthyány is komolyan kezelte a hírt, és szigorította udvarának biztonsági rendszabályait. A „dispositio” tehát részletesen fölsorolta, hogy az udvar népe közül kik tegyenek hűségesküt, és egyeseknél viszonylag részletes szempontokat is adott afelől, hogy mi szerepeljen az esküformulában és az instrukcióban, másoknál viszont csak annyit, hogy „azelőtt élőkben írt mód szerént viseljék magokat, és annak híven való megállására hiteztessenek meg.” Nincs nyoma annak, hogy az itt eltervezett instrukciók elkészültek volna, de fönnmaradt azoknak jegyzéke, akik 1648. február 25-én a rohonci várban esküt tettek. A konyhamester, a konyhasáfárok és a szakácsok, továbbá az étekfogók, bortöltők, pohárnokok, tálhordók, deákok, borbélyok, csatlósok és ajtónállók találhatók a listán.13 10Tapolcsány János levele B. Á.-nak, Németújvár, [1654? szept.]: MOL P 1314. n° 48483. nMURt 66. n° 17., 111. n° III/1., 267. 12MURt 96-98. 13MURt 246-247.
