Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)

III. "Mind az várakat, s mind az tartományit". Az udvar épített környezete

Az UDVAR ÉPÍTETT KÖRNYEZETE

237

thyány 1657. évi bűnlajstroma (és egyben itineráriuma) szerint a nagyhéten és húsvét nyolcadában abban az évben is két hetet Németújváron töltött.484

Meg kell azonban jegyezni, hogy az eddig említett, első és második szinthez tartozó várakban a sokat utazó Batthyány Ádám akkor is gyakran, akár havonta megfordult, ha azok éppen nem szolgáltak rezidenciául, de ilyenkor mindössze szűkebb kísérete követte, az udvar nagyobbik része otthon maradt.

Hogy az udvar éppen melyik várat használta, abban sokféle szemont játszhatott szerepet. Fontos volt az egészségügyi és katonai biztonság. 1638 tavaszán például Batthyány Ádám a Rohoncon megjelenő pestis miatt költözött családjával együtt Szalónakra, „avégre, hogy az ifjú asszony ott feküdjék gyermekágyat”. Anyja azonban ezt nem tartotta jó megoldásnak, mert neki magának és Batthyány Ádám nagyanyjának is meghaltak ott újszülött gyermekei. „Hanem, lám, vannak más jó lakóhelyeid is.” - írta fiának - „Értem, hogy Rohonczon halnak [tudnillik pestisben], ha oda nem viszed is, akár Újvárra, akar Körmendre, lám most békességes idő vagyon, akár penig Szentelekre, ez három helység szerencsésebb tinektek Szakmáknál”.485 A fölsorolt várak közül azonban nem mind volt alkalmas lakóhelynek. A szenteleki udvarház túl kicsi volt ahhoz, hogy ott akár egy csökkentett létszámú udvar is elférhetett volna, Körmend pedig az oszmán fenyegetés miatt még békeidőben sem volt eléggé biztonságos ahhoz, hogy Batthyány Ádám oda engedje családját.

Körmend és Szentelek tehát Batthyány Ádám várainak harmadik csoportjához sorolható. Ezek sohasem szolgáltak rezidenciául az egész udvar számára, csupán Batthyány, a gondos gazda kereste föl őket kisebb kísérettel, több-kevesebb rendszerességgel, „dolgaimat látni”. Évente mindig többször járt Csákányban, Körmenden, Szenteleken és Borostyánkőn is. Ritkábban látogatta meg Dobrát, még ritkábban pedig Rakicsányt, amelyet néha Zrínyi Miklós meglátogatásakor, Csáktornya felé menet ejtett útba. Volt, hogy tavasszal kiment füvelő lovaihoz „az Lapincs mellé látóul”, és hogy ősszel, a szüretkor a vashegyi szőlőben álló présházban aludt.486 Szentgróton tett látogatásai általában egy-egy oszmánok elleni portyával függtek össze, Ziegersbergen pedig talán sohasem járt. (Itineráriumában egyetlen ilyen bejegyzés sem található.) Végül természetesen sokat utazott saját bir-484Szilasi: Batthyány Ádám 52-53.

485P. É. levele В Á-nak, Dobra, 1638. máj. 8. Poppel Éva levelezése 186. n° 50.

486Itinerárium, 1651. ápr. 26., okt. 4. - A Vashegyen álló pincét és prést Carlo della Torre építőmester és Pruckner Kristóf ácsmester építették 1648/1649-ben. Vö. LevLajstr 1648. p. 34 (V/13); „Szalónaki és rohonci váraknál munkálódó mesteremberekkel való számvetés”, 1650. máj. 24.: MOL P 1322. Föld. fám. n° 963.