Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)
III. "Mind az várakat, s mind az tartományit". Az udvar épített környezete
176 ,MlND AZ VÁRAKAT, S MIND AZ TARTOMÁNYIT’ föl, mert oda a toronyóra mutatótábláját tervezték.217 Föltehetően végül sikerült megoldást találniuk. A torony és a falán található napóra újrafestéséről 1648. július 6-án Batthyány a kőszegi Tripsius János Mihállyal állapodott meg, aki korábban 1641-ben Rohoncon, 1644-ben pedig Szalónakon is festett „árnyék órákat”.218 Tripsius vállalta, hogy „németújvári várunk tornyát, amely most címerrel díszített és festett, újonnan, jó, tartós vízálló festékkel renoválja és átfesti, továbbá az óralapon a mutatót és a napot jól megaranyozza, a betűket újrafesti, a sarkaiba pedig címereket fest”. Munkájához vázlatrajzot is készített, de végül betegsége miatt nem tudta kivitelezni,219 így a tornyot 1649 tavaszán a grazi Wolfgang Resch és két segédje festette ki „figurákkal”.220 (Tripsius pedig nyáron Szalónakon festett napórát.)221 A toronyóra és az óránkénti harangszó a reprezentáción túl fontos gyakorlati célokat is szolgált. Az újkorban az idő értéke megnövekedett, az időbeosztás fontosabbá vált. Egyre több épületen és tornyon jelentek meg órák. Esterházy Miklós például 1640-ben azért építtetett toronyórát semptei várában, hogy „a vigyázok és a többi cselédünk hozzá tudjanak tartozni”.222 A bécsi udvari (ágostonos) templom számára az 1660-as években Nádasdy Ferenc adott nagyobb összeget toronyórára, hogy szemközti házának ablakából mindig lássa a pontos időt.223 Batthyány Ádámnak is hasonló szándékai lehettek. Rendszeretetét tükrözte, hogy várai közül nemcsak Németújváron, hanem Rohoncon, Szalónakon és Körmenden is toronyórák jelezték az időt (bár ezek némelyike már apja idejében is megvolt). Ezek közül az első há217Tapolcsányi János levele B. Á-nak, Németújvár, 1648. nov. 17.: MOL P 1314. n° 48439. 218ÖKt XL. 428.; Koppány: Művészek 192.; Koppány: Tripsius 221-224. 219„den Turm auf unser Festung Gissing, wie er jezo mit Wappen gezichet und gemahlt ist, von neuen mit guten beständigen Wasserfarben renoviren und übermahlen, item die Zaiger sambt der Sonnen in den Taffein gut vergulden, die Schrift neuen mahlen. In: die Hoch der Zaiger Wappen machen, und also verrichten soll: MOL P 1322. Szerződések n° 3. (elégett, 4502. tek.) „A képíró spondliuma az újvári toronytól”, 1648. júl. 6.: MOL P 1315. 1. cs. 1648. ff. 64-65. Utóbbi mellett található Trisius vázlatrajza. Ld. még: OKt XL. 428.; Koppány: Művészek 192.; Koppány: Tripsius 223.; Koltai: Portré 424-425. 220„nem volt elégséges reája, ... azután osztán az graeczivel végeztem el, ki az öreg oltárt írta, ez vitte osztán ezen munkát végre”: LevLajstr 1648.; B. Á. följegyzése egy levéltári fedőlapon: MOL P 1322. Föld. fám. n° 1051. - A szerződésről (1649. ápr. 15.): „Németújvári, szalónaki, körmendi, dobrai tiszttartóink, és egyéb rendbeliek . .. iratának ... extractussa”, 1649.: MOL P 1322. Tiszt. n° 63. Ld. még: ÖKt XL. 428.; Koppány: Művészek 192. 221 Koppány: Tripsius 224. 222Tóth I. Gy.: Harangkongás 122.; Péter: Esterházy 52. 223 Czeike, Felix. Das Grosse Wien Lexikon. Wien-München-Zürich 1974. 38.
