Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)
III. "Mind az várakat, s mind az tartományit". Az udvar épített környezete
162 „Mind az várakat, s mind az tartományit’ dalmak gazdasági irányításába került. Jó iskolázást kaphattak. Jeremiást többször „deáknak” titulálták, és Dániel csiszolt stílusa, a magyar levelekbe tűzdelt latin kifejezések kifogástalan használata arra utal, hogy ő is deákos ember volt.138 1 634-ben németújvári számtartó lett,139 sőt 1636 októberében egy ideig Ferstetics Pál tiszttartót is helyettesítette.140 1 637. május 17-től, miután Szalónak Batthyány Ádám kezébe került, ő lett a rohonc-szalónaki tiszttartó.141 Ugyanakkor öccse, Jeremiás lett a számtartó, míg 1641-ben a németújvári tiszttartóságra nem lépett elő.142 Jobbágyi Dánielnek ekkor még a Németújvár melletti Szentmiklóson volt háza, majd 1638 tavaszán valamely szerencsétlenség miatt elköltözött onnét, és Németszentmihályon kapott három puszta helyet Batthyány Ádámtól.143 Gazdasági éleslátását, ügyességét önmaga számára is kamatoztatta. Szentmihályon például megszerezte a kocsma bérletét, és zálogban bírt néhány telket a szalónaki uradalomhoz tartozó Bükkösdön is. Foglakozott marhakereskedelemmel, sőt erre Batthyányi is rábeszélte. De tiszttartói hatalmát is fölhasználta saját gyarapítására. A panaszok szerint a jobbágyokkal a maga számára robotoltatott és ajándékokat várt el tőlük. Ráadásul az 1640-es évek végén az uradalom jövedelmeivel sem tudott elszámolni. Mivel azonban Batthyány nélkülözhetetlennek ítélte szolgálatait, 1648/1649-től ráállt, hogy számadatlan tiszttartója legyen.144 1653. május 3-án „virradóra öt és hat óra közben” halt meg, 43 éves korában. Evangélikus volt, és kérte is urától, hogy a rekatolizációval kapcsolatos intézkedések végrehajtásával „ne terheljen, mert elégtelennek ismerem magamat ilyen gondviseletemben”. Az 1646. évi meszleni evangélikus zsinat jegyzőkönyve viszont a lutheri egyház legjelentősebb dunántúli patrónusai között sorolta föl.145 Tót István deák 1637 januárjától májusig, Jobbágyi Dániel fölfogadásáig „egy kevéssé az szalónaki tiszttartósagban volt”,146 és talán azonos azzal az István deákkal is, aki 1634 körül a németújvári 138Zimányi: Jobbágy Dániel 93.; Vissi: Jobbágyi 586-587. 139„Németújvárat mindenféle rendnek mennyi fizetések jár”, 1634. ápr. 8.: MOL P 1322. Föld. fám. n° 331.; BÁFF. 140„Memoriale, az minemőt Jobbagy Dánielnek adtam, hogy az végekre készültem ...még Uyváratt [Ferstetics] Pál deák helyett volt”, 1636. okt. 16.: Inkv pp. 206-207.; MOL P 1322. Instr. n° 65. 141Konvkv II. 26. MOL P 1322. Instr. n° 79.; Inkv p. 17-24. Vö. BÁFF. 142Konvkv II. 46. MOL P 1322. Instr. n° 80.; Inkv p. 57-58. Vö. BÁFF. 143„Memoriale, mely az mi szalónaki tiszttartónknak Jobbagy Dánielnek adatott egyrűlmásrúl”, 1638. máj. 16.: Inkv pp. 257-266.; MOL P 1322. Instr. n° 83/2. pp. 190-200. 144Zimányi: Jobbágy Dániel 102-103.; Bán: Batthyány-uradalmak 46-47. 145„Jobbagy Daniel uram memorialéja”: MOL P 1313. Vegy. följ. 3. tétel f. 40-41. - Payr: Dunántúl 684. 146„Memoriale, melyet adtunk István deáknak az míg egy kevéssé az szalónaki tiszttartóságban volt”, 1637. jan. 23.: Inkv 244-247.; MOL P 1322. Tiszt. n° 5. f. 20.
