Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)
III. "Mind az várakat, s mind az tartományit". Az udvar épített környezete
Az UDVAR ÉPÍTETT KÖRNYEZETE 137 Erre a birtokosztályra azonban kevés jogalap lehetett, mint arra Batthyány Ádám is utalt egy beadványtervezetében 1636 februárjában: „édesanyának édes fiával nem kellenék így cselekedni az leányiért, legfőképpen hogy az én jószágom leányágot nem illet.”17 18 Később pedig így foglalta össze az ügy tanulságát: „Csáki és az anyám ... igen pökte az markát, de ugyan semmit nem vitt végre dolgában, mivel igazság kívölt jártak.”19 Végül tehát sem az anyai, sem az apai birtokok tervezett fölosztása nem történt meg, hanem még néhány további protestatio és contradictio után 1636. június 23-án Szalónakon a két fél megegyezett. Mivel „nem kicsiny veszekedések és controversiák támadtanak volt köztünk,” - szólt a megegyezés indoklása - „kiknek hogy mint az két részrűl vége legyen, és inkább az anyai szeretet fiához, hasonlóképpen az fiúi engedelem öregbedjék anyjához”, új egyezséget kötöttek a birtok használatáról. Poppel Éva vállalta, hogy Szalónakot átadja fiának, és ugyanakkor magára vállalja a lányok kiházasítását, noha „az ország törvénye szerént az atyai jószágból köllött volna illendőképpen házaséttatni”. Batthyány Ádám viszont újból anyjának adta zálogba Gerebent 26000 forintos kiváltási áron „méltó lakóhelyül és lányai eltartására” („pro honestu residentia et sustentatione filiarum”), úgy, hogy ebből 20000 forint Poppel Éva minden követelését - a hitbért (dós) is beleértve - kielégítse, 6000 forint pedig két hajadon lánya kiházasítására szolgáljon. Batthyány azt is vállalta, hogy még 15000-15000 forintot ad húgai házasságkötésekor, ha lemondanak minden követelésükről az atyai örökségben. Megállapodtak továbbá, hogy Poppel Évánál maradhat szabad rendelkezési joggal minden ingóság és özvegységében vásárolt ingatlan. Ez nyilvánvalóan Csáky Lászlónak anyósa pénzén vásárolt birtokaira is vonatkozott. Végül megegyeztek Poppel Éva hozománybirtokairól, „az anyai ős jószágról” is, hogy azokat csak halála után fogják egyenlően fölosztani a testvérek, tehát Batthyány Ádám, Magdolna, Erzsébet és Borbála között.20 Az egyezményt később, 1639. május 17-én III. Ferdinánd király is megerősítette.21 A várak kölcsönös átadása 1636 végén meg is történt, bár előtte mindkét fél azt terjesztette, hogy a másik kifosztott épületet akar neki átadni. „Az gerebeni állapotot ami illeti, ... elhittük ..., hogy nem rakott tárban viszik be kegyelmedet” - írta Esterházy Miklós Poppel Évának.22 Batthyány 17IváNYI: Pázmány 20.; Iványi-Fazekas-Koltai: Pázmány 89. lsMOL P 1315. 1. cs. 1642. f. 13. 19B. Á. levele Esterházy Lászlónak, 1646. jún. 27.: Marti": Kismarton 36. 20MOL P 1313. AA, Almárium I. Lad. 8. n° 147. Vő. Zimányi: Jobbágy Dániel 112.; Zimányi: Rohonc-Szalónak 20-21. 21MOL P 1313. AA, Almárium I. Lad. 8. n° 148. 22Esterházy Miklós levele P. É.-nak, Pozsony, 1636. nov. 22.: MOL P 1314. n° 12475.
