Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)
II. "Ifjúságunk és elménk értesünknek idejétől fogván". Batthyány Ádám udvari műveltséte
Batthyány Ádám udvari műveltsége 123 és testi formájára is napfényét”,320 ami nyilvánvalóan túlzás, de föltehetően elsősorban szépsége nyűgözhette le Batthyány Ádámot is, mivel a vele járó vagyon nem volt különösen jelentős. Auróra férjhez menetelekor a császári udvartól 1000 forint hozománypénzt (Heiratsgeld, dos) és 3000 forint császári kegydíjat (Gnadengeld) kapott, valamint azt a 6000 forintot, amelyet nagybátyja (apjának öcscse), Caspar Formentini engedett át unokahúgának abból az összegből, amellyel a császár katonai szolgálataiért tartozott neki. (Csak összehasonlításképpen: Batthyány Ádám húgai ennek többszörösét érő uradalmakat vittek házasságaikba.) Ráadásul az Udvari Kamara ezt sem fizette ki, csak három év múlva, miután 1635. március 28-án Formentini Auróra ismételten kérvényezte. Március 31-én a császár elrendelte, hogy az összeget a Magyar Kamara fizesse ki a nedelicei harmincadból.321 Ott azonban nyilván nem volt pénz, mert az óvári, pozsonyi, bazini és besztercebányai harmincadokból szedtek össze 3600 forintot,322 a maradékot pedig - amennyire követni lehet az ügyet - az udvari fizetőmestertől kapta meg Batthyányné 1635. július З-án.323 Fönnmaradt egy olyan összeírás is, amely közvetlenül a lakodalom előtt, 1632. február 3-án készült Auróra hozományáról. Ebben a tízezer forinton túl bútorok, textilek, ruhák és ékszerek is szerepelnek, valamint a jegyzék szerint a menyasszonnyal együtt egy szolga (,, un servidoré’), két paraszt („due contadini’), sőt 300 darab szőlőtőke („vitti di Toccai') is érkezett.324 Formentini Aurórának tehát sikerült az, amire a császári udvar fraucimerei általában vágytak, tudniillik, hogy férjhez egy nálánál előkelőbb és gazdagabb főnemeshez menjen.325 Batthyány Ádámnak az a megjegyzése, hogy „jóakaróim vannak itten ... az fracimerek közöl”, arra utal, hogy a fiatal és gazdag magyar főrend is kívánatos férjjelölt lehetett az udvarhölgyek 320WlLTHElM: Itinerarium 139.; Koltai: Wiltheim 650. 321ÖStA HKA Hoffinanz Ungarn, Rote Nr. 151., Konv. 1535. márc. ff. 309-313., 324- 325. (ezt az adatot Fazekas Istvánnak köszönhetem). 322Status solutionum Camerae Hungaricae [Posoniensis]: OSzK Kt. Föl. Lat. 965. II. p. 58. 323ÖStA HKA Hofzahlamtsbücher Bd. 81. p. 8. és 179. (1635. júl. 3.). 324Burcheri-Cosma: Vitti di Toccai 14-16. - Az említett „Toccai” szőlőtőkék valószínűleg nem Friaulból, a Loccavizza melletti Toccai tanyáról származnak, amint azt a közreadók állítják, hiszen ha a hozományt az uralkodóház adta, akkor sokkal inkább az akkoriban Habsburg fennhatóság alá tartozó hegyaljai szőlők jöhetnek szóba. Ráadásul az összeírás egyetlen példánya csak későbbi ceruzamásolatban maradt fönn, így nem biztos, hogy minden részletében hiteles, különösen annak fényében, hogy ez lenne a tokaji bor márkanevének jogáért lefolyt vita egyik kulcsdokumentuma. 325Keller: Frauenzimmer 153-154.; Keller: Hofdamen 72-73.
