Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)
II. "Ifjúságunk és elménk értesünknek idejétől fogván". Batthyány Ádám udvari műveltséte
Batthyány Ádám udvari műveltsége 115 „sok főember szolgái valának”,282 1631. március 15-én hajnalban Rakamaznál látványos vereséget szenvedett a Zólyomi Dávid vezette hajdúktól, akik megrohamozták és elfoglalták a királyi csapatok Tisza melletti sáncát. „A nagy főurak látván a rajtok való veszedelmet, mihelyt a sáncot meg kezdék venni, ottan folyó hajókra ülvén, az bereg között a Tiszán általszaladának”, miközben a hajdúk „az hajókon szaladókat lövöldözik, és elég sok károkat is tesznek vala bennök ... Az kik pedig hajókra nem kaphattanak, együtt is, másutt is vagy vizek gázolásának és Tisza általúszásának esnek, s úgyis bele vesznek vala.”283 A csúfos vereség évtizedekre szóló tanulsággal szolgált a királyságbeli elit számára az erdélyi fejedelemséggel szemben folytatott politikában. Vitnyédi István még 1657-ben is azzal próbálta lebeszélni Zrínyi Miklóst egy erdélyi hadjárat vezetéséről, hogy „midőn az boldog emlékezetű Esterhás Miklós palatinus Erdélyre indult, amaz jó emlékezetű jó magyar Bosnyák Tamás azt mondotta őnagyságának, hogy az ki Erdélyre akar menni, az lova farkára minden lovas egy hajót kössön, és elvigye magával, hagyja az Tiszaparton, hogy ha vissza kell jőni, ott találván, ne kelljék Tisza vizét akaratja ellen megkóstolni”284 Magában a rakamazi csatában Batthyány Ádám nem vett részt, mert őt még a támadás kezdetekor „harmadmagával általküldik hírt mondani Kassára palatínusnak [Esterházy Miklósnak] ..., de minekutána Kassára érkezett volna Bottyáni, az két úrfi [Zólyomi Dávid és ifjabb Bethlen István] megvette az sáncot” - írta Illésházy Gáspár,285 aki nehezen vádolható pozitív elfogultsággal Batthyány iránt. Ezért látszik túlzónak Kraus György segesvári jegyző elbeszélése, aki krónikájában Batthyányi sokkal kedvezőtlenebb színben, nem hírvivőként, hanem menekülőként mutatta be: „A legelőkelőbb és legnagyobb urak, így Batthyány, Nádasdy, Pálffy, a nádor öccse, Esterházy Pál, Illésházy és többen mások azonnal eltávoztak a sáncok mellől és a Tiszához mentek, hogy ha a szükség úgy kívánja, elsőként kelhessenek át a hajóval ... Batthyányi egy rozoga sajkával egyik szolgája vitte át, akit később nemessé tett, és jószágot adott neki. Ez a Batthyány volt az első, aki egy parasztlóra ülve megvitte a szomorú hírt Kassára [Esterházyhoz], miután mindenét otthagyta, ami nála volt, többek között egy szép fakó lovat, amely 900 tallérba került. A lovat a besztercei kapitány kapta meg, 282IllÉSHÁZY: Emlékirat 562. 283Szalárdi 138-140. 284Vitnyédi István levele Zrínyi Miklósnak, Sopron, 1657. máj. 27.: Vitnyédi Levelei I. 110. 285IllÉSHÁZY: Emlékirat 562.
